Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 3. szám - 60 ÉVE SZÜLETETT BALÁZS JÓZSEF - Kántor Lajos: A kapu (regényvázlat – II. rész)

Károly ref. püspök arra biztatott, hogy szerezzem meg a román oklevelet is, mert akkor az egyházi iskoláknak szükségük volt román szakos tanárra. Két év alatt eleget tettem ígéretemnek.

1922. szept. 1-től 1940. szept. 30-ig a kolozsvári ref. leánygimnáziumnál tanárkodtam. Helyettes tanár csak négy hónapig, 1922. dec. 31-ig voltam, ugyanis dec. közepén letettem a pedagógia vizsgát, s így a latin-görög szakra megkaptam a tanári oklevelet. 1924 júniusában oklevelet szereztem a román nyelvre is. Ekkor a kolozsvári ref. fiúkollégium meghívással át akart vinni a kollégiumhoz, erről Kovács Dezső értesített, s a meghívás átment már a tanári gyűlésen, mikor a leánygimnázium igazgatójának közbelépésére, hogy nem nélkülözhet a leánygimnázium, az egyházkerület igazgatótanácsa a meghívást nem hagyta jóvá. Három évig a fiúkollégiumnál is heti 8-16 órát adtam, a két intézetnél heti óráim száma az 1925/26. tanévben 42 volt. Egész tanárkodásom alatt heti óráim száma nem maradt alul a 27 alatt. Eleinte a román órák száma volt túlsúlyban, később - több tanár Magyarországra történt repatriálása után - átvettem a latin órákat egészen, a görög bevezetése után azt is, így végül csak egy-két osztályban tanítottam a románt is.

1927 júliusától 1941 végéig az Erdélyi Múzeum-Egyesület titkára voltam. Az elnökség kérésére vállaltam e nehéz feladatot, mert az erdélyi magyarság e legnagyobb kultúrintézménye a támadások kereszttüzében állott. Már másodízben függesztették fel működési engedélyét, Kelemen Lajos akkori titkár a román nyelv nem tudása miatt nem vállalta az ügyek vitelét. Szép hivatásnak éreztem a Múzeum-Egyesület megrekedt működésének beindítását, az Egyesülethez tapadt politikai előítélet hatásának csökkentését, anyagi erejének megerősítését. Több évi kitartó munka után (melyben Kelemen Lajos régi titkár mindig készséges útmutatással és felvilágosítással állott mellettem) az Erdélyi Múzeum-Egyesület minden állami támogatás nélkül elismert tevékenységet fejtett ki: népszerűsítő és szakelőadásokat tartott mind a négy szakosztály, vándorgyűléseket és orvosi kongresszusokat tartottunk a nagyobb vidéki városokban, újra megindíthattuk az Erdélyi Múzeum folyóiratot, kiadtuk a vándorgyűlések emlékkönyveit, megjelentettük az Egyesületnek már csaknem kész 50 éves történetét, kiadtuk az EME háromnegyedszázados tudományos működésének emlékkönyvét stb. Közben csaknem megszakítás nélkül tárgyalások folytak a kormánnyal az EME kérdéseinek megoldására. Ezekben a tárgyalásokban nemcsak mindig részt vettem és azokat magam készítettem elő, hanem az egyesületnek minden anyagi, adminisztratív, előadásokat, vándorgyűléseket előkészítő ügyét magam végeztem, az egyesületnek sem irodai, sem szolgaszemélyzete nem volt. György Lajos főtitkár kimondottan csak a kiadványok szerkesztését vállalta. Ezt megválasztásakor határozottan kikötötte és mindvégig betartotta.

Az állammal folytatott tárgyalások kezdetben szinte reménytelenek voltak, később azonban mind több és több megértés mutatkozott mindkét részről. A tárgyaló felek bizottságai kölcsönösen megismerték az EME lényegét és célját, valamint az 5 tár felbecsülhetetlen értékű gyűjteményeit, de az EME bizottsága azt is belátta, hogy az Egyesület aligha lesz valamikor olyan helyzetben, hogy a maga erejéből fenntarthassa a tárakat. így a csaknem húsz évig folyó tárgyalások odavezettek, hogy az EME csak a szorosabb értelemben vett magyar vonatkozású gyűjteményeket kívánta saját kezelésbe venni, s e célra meg is vettük a Jókai utca és Majális utca sarkán levő földszintes szép területű házat Dr. Groza Pétertől múzeumépítés céljára. 1940-ben a szerződés már csak jóváhagyásra várt, amikor a bekövetkezett politikai események a dolgoknak más fordulatot adtak. A tárgyalások előkészítése, sok-sok előzetes megbeszélés és a kezdetben áthidalhatatlan ellentétek letompítása mind a titkárra várt. így az érintkezés az ellenfelek közelebbi megismeréséhez és nemritkán kölcsönös nagyrabecsüléséhez vezetett. Dr. Stanciu Victor ásványtárt igazgató, egyetemi tanár és különösen Dr. Borza Alexandru növénytárt igazga103