Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 3. szám - 60 ÉVE SZÜLETETT BALÁZS JÓZSEF - Kántor Lajos: A kapu (regényvázlat – II. rész)

sa, a kitelepítés várt volna. (Milyen kitűnő filmet készítettek erről a témáról Te rongyos élet címmel, Udvaros Dorottyával! Laci fiam egy forgatásról mesélve beszélt nekünk napjaink e rendkívüli színésznőjéről. No lám, egy újabb asszociáció, amely nemzedékeket és korokat köt össze.)

(Ifjabb) Hantos Gyulát szintén megmentette sorsa egy ilyenfajta - politikai - leszámolástól. Illetve csak részben. A gyerekkori hallomásokat a Világosság című kolozsvári napilap 1945. márciusi számaiban ellenőrzőm. A minden foglalkozási ágra és társadalmi rétegre kiterjedő „tisztogató bizottságok" működéséről részletes beszámolókat közlő lapszámok egyikében, 20-án „Visszatértek a kolozsvári egyetemi tanárok" cím alatt a következő cikk olvasható: „KOLOZSVÁR, március 19. A kolozsvári egyetem elsodródott tanárai közül többen visszajöttek városunkba. Klimkó Dezső sebész, Móricz Dénes gyermek- orvos, Ludány György élettani és Gunda Gyula néprajzi professzorok már a múlt hét folyamán jelentkeztek munkájuk folytatására. A mai napon László Gyula régész, Imre Lajos vegyész, Kömyei István ideggyógyász, Balanyi György történetszakos, Hantos Gyula földrajzszakos, Martonyi János közjogász, Túri [Tury] Sándor hiteljogász, Szászi István magánjogász és Bónis György jogtörténész professzorok megérkezéséről kaptunk hírt. A munkára jelentkező egyetemi tanároknak a múltban tanúsított magatartását az egyetemi tanács felülvizsgálja és csak akkor jogosítja fel őket munkájuk folytatására, ha demokratikus szempontból kifogás alá nem esnek. Másfelől azonban az egyetemi tanács függővé teszi döntésének az érvényét az arra illetékes hatóságok döntésétől, amelyek az elmenekültek visszafogadását szabályozzák." Március 25-én arról tudósít az újság, hogy nevezett egyetemi tanárok többsége (László Gyula, Gunda Béla, Klimkó, Bónis, Tury, Hantos, Imre, Szászi, Martonyi, Kömyei - plusz Pápai Zoltán és három gyakornok) a Közalkalmazottak Tisztogató Bizottsága előtt fog megjelenni; a tisztogató bizottság pedig „kéri azokat, akiknek nevezettek ellen demokrata szempontból kifogásuk van, hogy aláírott és lakóhelyükkel megjelölt jelentéseiket" juttassák el az illetékes irodába. Kiegészítésképpen idemásolok a március 21-i Világosságból két passzust a polgármesteri rendeletből „az eltávozottak lakás és bútorügyében": „l.§ Mindazok a természetes személyek, akik 1944. október hó 11-e előtt a város területéről eltávozván lakásukat elhagyták, visszatérésük esetén nem tarthatnak igényt előbbi lakásukra, ha azt a lakáshivatal a felszabadulás után másnak már kiutalta. Ha visszatérésük idején a lakás másnak kiutalva még nem is volna, azt akkor is csak a lakáshivatal új kiutalása alapján foglalhatják ismét el. 2. § Az 1. §-ban meghatározott személyek, amennyiben eltávozásuk alkalmával lakberendezésüket és egyéb ingóságaikat magukkal nem vitték és azokat a hatóságok időközben közérdekből vagy szociális indokokból igénybe vették és másoknak használatra kiutalták, azoknak birtoklására újabb intézkedésig igényt nem tarthatnak." Hát ebbe szegény nagybátyám ugyancsak beletenyereit. Ahogy visszaemlékszem a családi beszélgetésekre (nyolcéves voltam már, de később is szóba került a szomorú történet), a sétatéri státusházak egyikéből (talán nyár végén, vagy valamikor kora ősszel) feleségével, a kitűnő germanista Hajdú Helgával együtt Budapestre távozott Hantos Gyula professzor a polgári tulajdonról alkotott fogalmaihoz ragaszkodva, hazatérésekor vissza akarta kapni lakását, bútorait, képeit, de pechére oda az egyik neves román városvezető költözött be, ő pedig (H. Gy.) botrányt csapott. Ezek után nem csoda (noha egyértelmű, hogy nem volt elkötelezett németbarát, mindenesetre messzemenően nem volt Hitler híve), hogy a Legfelsőbb Tisztogató Bizottság (Gheorghe Russu, Nagy Sándor, Szepesi Sándor, Neumann Jenő dr. és Kőműves Nagy Lajos az aláírók) őt is az internálandók listájára tette, Martonyi János jogász professzorral, Puskás Lajos tanárral, másokkal együtt. (Az indoklás, amint ez a Világosságban 1945. március 31-én olvasható volt: „A reakciós és fasisztabarát szellem újabban ismét felvetette a fejét. Ennek megsemmisítéséért, valamint a közvélemény kielégítéséért,

89