Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 3. szám - 60 ÉVE SZÜLETETT BALÁZS JÓZSEF - Kapuściński, Ryszard: Egy riporter önarcképe

Ki kíséri önt utazásai során?

A gondolataim, senki más. Kérem, ne csodálkozzék ezen! A példa kedvéért mesélek egy amerikai kollégámról, akivel néhány napja találkoztam Berlinben. Az illető útikönyveket ír, és képzelje el - harcol a turizmus ellen.

Útikönyveket ír, és harcol a turizmus ellen?

Igen. Éppenséggel az útikönyveiben harcol a turizmus ellen. A csoportos turizmus ellen. Azért, mert, miként találóan állítja, ha csoporttal utazunk, semmit sem látunk, mert a csoporttal vagyunk elfoglalva. Propagálja viszont az egyéni turizmust, azt állítva, hogy bármely más személy elvonja a figyelmünket. Igaza van, amikor megjegyzi, hogy a világ megismerése erőfeszítéssel jár. Ez nem holmi szórakozás, hanem erőfeszítés, amely bizonyos figyelemkoncentrálást, más népek, kultúrák stb. megismerésére irányuló törekvést követel. Erre csak olyan ember képes, aki koncentrál erre az erőfeszítésre. Egyedül kell tehát lennie; mindenféle alkotómunkához összpontosítás és magány kell. Verset is akkor írunk, amikor magunkban vagyunk, képet is akkor festünk, amikor magunkban vagyunk. Ha pedig így értelmezzük a világ megismerését, akkor utazás közben is egyedül kell lennünk.

(Rozmozva z Pisarzem, Ryszard Kapuscinskival beszélget Zbigniewa Nowod- worska, „Megaron" 1994, Nr 5.)

írásaimban „utazásaimból élek". Nem vagyok „kigondoló" fajta. Nem valamiféle elképzelt vagy saját belső világról írok. Azt a világot írom le, amely reálisan létezik.

(Korzenie w polskiej biedzie, Ryszard Kapuscinskival beszélget Barbara Holub, „Przekrój", 1992, Nr 39.)

Előfordul-e, hogy amit korábban leírt, azt idővel felülvizsgálja? Ha például visszatér a világ bizonyos tájaira?

Hát persze, hiszen a világ változik. Az, amit egy idő után újra látunk, az már általában másmilyen, mint volt. A világ annyira élő és dinamikus organizmus, hogy már maguknak a világban végbemenő változásoknak a szemlélése is lebilincselő. Ha az ember újra eljut egy adott országba tíz vagy húsz év elteltével, és azt látja, hogy ott szinte minden új lett, annál megalapozottabbá válik benne az a szüntelen kísértés, próbálkozás, hogy a világot mozgásában, saját akciói, folytonos nagy változásai közepette mutassa be, hiszen ezek a változások, különösen most - az ezredforduló táján - néha hihetetlenül felgyorsulnak. Nagyon nehéz ezt nyomon követni, mert számtalan dolog zajlik egy időben. És az emberi tapasztalás, az emberi megismerés végtelenül sok területe az aktív megfigyelőtől szüntelen figyelmet, nyitottságot, elszánást, mindenekelőtt pedig érdeklődést követel. Sőt azt hiszem, hogy az ilyenfajta tevékenység, az ilyen írás alapvető kritériuma éppenséggel az érdeklődés, a kíváncsiság. Szép számmal voltak olyan kollégáim, akik adott pillanatban elveszítették érdeklődésüket az iránt, amit láttak. S abban a pillanatban az írást is abbahagyták. Addig, amíg érdekeim fog, amit látok, amíg meg leszek róla győződve, hogy erről írnom kell és írni akarok, egészen addig igyekszem ezt tenni.

(O podrózowaniu, Ryszard Kapuscinskival beszélget Maria Malatyriska „Przekrój", 1999. 11. 10.)

71