Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 3. szám - 60 ÉVE SZÜLETETT BALÁZS JÓZSEF - Balázsné Fodor Katalin: Ajánlás

nem emlékszem, de azt hiszem, kissé a jó szerencsén is múlott, hogy nem tévedtünk el a lagúnán ide-oda cirkáló vaporettók között, és az éppen megfelelőre ugrottunk fel. Rekkenő hőségben érkeztünk meg, rajtunk kívül talán két-három ember szállt ki, ők is gyorsan eltűntek. Vibrált a levegő, sehol egy lélek, s mi kissé szorongva elindultunk a csatorna mentén, a sziget belseje felé. Még most is átfut rajtam az a furcsa érzés, amely hatalmába kerített minket - a mélységes csend, a forróságtól remegő levegő, a pocsolya-tenger bűze-illata, valami megmagyarázhatatlan időn-téren kívüliséget, irracionalitást árasztott-sugárzott. Ezt az érzést csak lassan oldotta fel az első épületek látványa, a távolban felcsendülő emberi hangok sem idéztek fel semmit a huszadik századból. A templomokhoz érve is csak két-három buránói csipkeárus asszonnyal találkoztunk, és amikor beléptünk a hűvös falak közé, semmi és senki nem zavart bennünket, némán nézelődhettünk. Férjem hosszú ideig képtelen volt elszakadni a mozaiktól, s amikor végül újra a szédítő forróságban találtuk magunkat, még sokáig szó nélkül bolyongtunk az elvadult kertben. Attila trónjára telepedve jött csak meg újra a hangunk, de megilletődöttségünk még hazaútban is el-elcsendesített. A második torcellói utunkra 79-ben került sor, akkor, amikor egy pompás kis reneszánsz panzióban laktunk a San Marco mögött, és a tulajdonosékkal gyakran beszélgetve érdekes és elszomorító ismereteket is szereztünk a velencei hétköznapokról, a velencei vendéglátók kétlakiságáról, a város kétarcúságáról. A férjemet minden érdekelte, és egyre többet és többet akart megtudni a városról, de általában is az olaszok életéről, gondolkodásmódjáról, világfelfogásáról. Ekkor már Torcellóba is felkészültebben (jegyzetfüzettel is felszerelve), jobb híján mondva „otthonosan" indult. Ez a találkozás Torcellóval más volt, mint az első, nem annyira az érzelmekre, mint az értelemre ható - de azért az érzelmi megrázkódtatás most sem maradt el. A nap végén jó néhány feljegyzés, emlékeztető sorakozott a jegyzetfüzetben, ezeket használta fel a regény írásakor.

A harmadik torcellói utazásra sajnos már nem került sor. Amikor 1981-ben újra Olaszországban járt, Velencében csak rövid időt töltött, nem volt ideje átmenni Torcellóba. Sietett haza, hiszen rövidesen megszületett a kislányunk. Úgy terveztük, majd együtt megyünk.

1975-ben Balázs József írói pályája a Forrás hasábjain indult a Koportos megjelenésével. Amikor hatvanadik születésnapjára közölhető írást kért tőlem Pintér Lajos, megbeszélve azokkal a barátokkal, akik annak idején, elkészültekor is olvasták, a kiadatlan regény kéziratát ajánlottam fel. Legyen ez köszönet is, és egyben egy itt indult pálya itt történő lezárása.

64