Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 3. szám - 60 ÉVE SZÜLETETT BALÁZS JÓZSEF - Balázs József: A torcellói Krisztus (regény – I. rész)

is megbújhatott... Gyorsan továbbfutott, hogy ne a bokrok között álljon. Ha meglátna valakit a fahíd felé közeledni, akkor ő is elindul majd vissza a faluba.

Megfordult. A Kraszna meredek fala fölött füstöt látott meg, vékony kis csíkban kanyarodott a víz fölé, aztán eloszlott, de embert nem látott sehol.

Még mindig kerülve a bokrokat, de a tűzhöz jobban közelítve, oldalazva léjú, rongyos öregember hátát pillantotta meg, gyorsan továbblépett, hogy az arcát is kivehesse.

Kászoni Béla ült egy fűcsomón, élesztgette a tüzet.

Fábián Kristóf odament hozzá, köszönt neki. Az öreg tudomásul vette, hogy ott van, de nem szólt, csak nagy sokára.- Kérsz? - kapart ki a tűzből pár szem sült krumplit.- Nagyon meleg... - húzta fel a vállát a fiú.- Idei - mutatott Kászoni a krumplira. - Elcsorgatták az úton, lepotyogott a szekérről... Új krumpli... veres krumpli... Jól megnőtt, ha ebből kettőt megeszik az ember, elég egy ebédre, he, ne, mit szólsz hozzá? - kettőt odalökött a fiú elé.

Kristóf leguggolt és figyelte az öreget. Kászoni addig nyúlkált a kabátja bélésébe, amíg az összegyűrt újságpapírban meg nem találta a sót. Mutatta a fiúnak, hogy vehet belőle, ha enni akar.- Sütöttem már halat is, de a krumplit jobban szeretem - mondta az öreg.- Én is szeretem a krumplit - bólintott rá a fiú.- Idehallatszott, hogy kiabáltál anyádnak. Elmarad a litánia, ezt mondta anyád, ha jól értettem - kezdte megint az öreg. - Jársz templomba?- Ministrálni szoktam - válaszolt a fiú.- Úgy... - morogta Kászoni.

Kis szünet után szólalt meg újra.- Amikor annyi idős voltam, mint te most, én is hittem Istenben... - a főtt krumplit ott tartotta a kezében és figyelte a fiút. - Az ember élete sokszor annyira felfoghatatlan, annyi minden magyarázat nélkül marad... Mert itt van a világ, nézz körül, ez a mi világunk, fák, állatok, víz, emberek, a házak. Egész nap hallottam a kiabálást a spartakiádról. Arra pedig, egészen messze, Beregszász alatt, elindult egy hatalmas fekete felhő. Elért a Tiszáig, egyszer csak nagyot dörrent az ég. A felhőn átsütött a nap, s innen a bokrokból elindultak a madarak a rét felé, nem kellett félniük az égszakadástól... Hát így élünk: az egyik pillanatban a világ mintha az ördög műve lenne, a másikban pedig mintha az Istené... Sok mindent nem ért az ember. Talán árulás, talán csalás teremtményei vagyunk. Valaki belénk oltotta, hogy hinni kell ebben is, meg abban is, aztán a hit csak önmagáért való lett, az ember pedig újra és újra csak áldozat... És meghal anélkül, hogy ennek az okáról valamit is megtudna...

Fábián Kristóf megérezte, hogy az öreg inkább magának beszél most, hangosan gondolkodik. Az is lehetséges, hogy nincs senki, akivel beszélgethetne. O ugyan nemigen értette meg a gondolatait. Talán csak az utolsó mondatot, amelyben Kászoni a halált említette. Csak ehhez tudott hozzászólni:- A halál után is van élet... - mondta, amit annyiszor hallott a paptól, a temetéseken, a vasárnap délelőtti prédikációkban.

pegetett Ősz 1

53