Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 3. szám - 60 ÉVE SZÜLETETT BALÁZS JÓZSEF - Balázs József: A torcellói Krisztus (regény – I. rész)

- Nem fogunk látni semmit - mutatott Fábián bosszúsan a színpad felé -, pedig a tánc miatt jöttem. Mert táncolni fognak...- Felmászom a fára - intett a színpad mögé a kisfiú.

Fábián jól megnézte magának a színpad mögötti fasort, aztán megmutatta a fiának, melyik fára mászhat fel. Mialatt Kristóf felért, az úthengeres megint odalépett mellé.- Na, mit szólsz hozzá? Ilyen itt még sohasem volt, mindenki eljött, aki járni tud...- Ez igaz - bólintott Fábián.

Már ott álltak a fasor alatt.- Te, figyelj csak ide! Nem vállalnál valami funkciót? Alig van ember, terád meg hallgatnának, ott a kultúrban vagy másutt...- Én nem vállalok semmit - rázta a fejét Fábián. - Nem értek a politikához...- Nem erről van szó - erősködött az úthengeres. - Csak szórakozás, érted? Egy kis szórakozás, semmi más... kitelne az idődből...- Micsoda? - lepődött meg Fábián.

S hogy az úthengeres nem válaszolt, megindult belőle a szó:- Szegény ember vagyok... Úgyszólván semmim sincs... Azt hittem, hazajövök a hadifogságból, aztán lesz valami, de hát semmi nincs, két hold föld, a kert, vehetem a nyakamba a fél világot, hogy megkeressem a kenyeremet. Éppen csak hogy nem éhezünk...- Nana, nana... - vágott közbe az úthengeres. - Azért ez nem egészen van így! Te is csak panaszkodsz, aztán lehet, hogy ott a sok hús a padláson, meg a sok zsír...- Minek hazudnék én magának? - tárta szét a karját Fábián.- Mert nem látod át kellőképpen a helyzetet... Azért is akarom, hogy tanulj egy kicsit, nyisd ki a szemed, lássál, ne csak magadra gondolj, másra is... Te a mi emberünk vagy...- Nagy a szegénység, én csak ezt látom - ingatta a fejét Fábián. - És én semmihez sem értek, csak dolgozni tudok. Semmi máshoz...- Azt ne mondd, hogy szegényebb vagy, mint régen! - fordult vele szembe az úthengeres.- Szegény vagyok, ennyi nem elég? - csattant fel Fábián.- Nono, nono... - fenyegette meg finoman az úthengeres. - Nono, ne túlozzunk...- Miért hazudnék én magának? - húzta össze a szemét Fábián.- Én csak azt mondtam, ne túlozzunk... És komolyan mondtam... - harapta el a szót az úthengeres.

Fábián odament a fal alá, felnézett a fiára, aki nem a színpadot bámulta, hanem a beszélgetőket. Minden szót hallott.

Az úthengeres csak nem hagyta annyiban.- A szegénységről meg ne nagyon beszélj... Érthető, amit mondtam...? Érthető? - nézett egyenesen Fábián szemébe, aztán elindult vissza a futballpályára, ahol a spartakiád versenyei folytatódtak. Egyre többen jöttek, hangoskodtak, kiváltképpen az úthengerest követelték vissza.

49