Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 3. szám - 60 ÉVE SZÜLETETT BALÁZS JÓZSEF - Balázs József: A torcellói Krisztus (regény – I. rész)
— Nem... Nem, azt mégsem... A legszükségesebb holmit hozom én a kocsival, aztán meg majd kialakul... Fábián Kristóf ismerte magát: ebben a pillanatban már legszívesebben itthon lenne, de ha visszamegy a munkahelyére, ha ott marad nála a szobájában Betti, ha befejezi a kísérleteit a munkahelyén és újat kezdhet, akkor már a városból nem tud kimozdulni.- Ahogy gondolod - mondta csendesen az anyja, és elindult a templomba. Fábián beült a kocsijába, visszafordult az útra, gyorsított. Bekapcsolta a lámpákat és felhúzta az ablakot: mire az esti hűvös levegőtől elzárta magát, már kijutott a faluból. 3. Mire visszaért a városba, éjfél is elmúlt már, Betti ugyanúgy, mint eddig bármikor, amióta ismeri - és mintha a ma reggeli veszekedésüknek nyoma sem maradt volna benne -, nem az anyjához ment, hanem hozzá. Kitakarította a kis szobát, a bejárat mellett, az egy méterszer egy méteres konyhát, elmosta a tányérokat, feltörölte a követ, a konyha melletti kis fülkében lezuhanyozott, aztán odament az ablakhoz és - már lefekvéshez készülődve - bámulta az utcát, a ház előtti benzinkút életét; várta Fábiánt. A szobába két heverőt szorítottak be, az egyiket az ablak elé állították keresztbe, ezen ült, nyugtatta a lábát. A presszóban is csak a lábát féltette. Minden munkát elvállalt, de azt azért napjában többször elmondta: csak azért fogja otthagyni a presszót, mert a „lábaim úgysem bírják sokáig". Igaz, a sokszori emlegetéssel fel is hívta magára a figyelmet, „nézzétek, ez az én lábam, ilyen gyönyörű lába itt senkinek sincs..." Fábián lakása a félemeletről nyílt. Először albérletben lakott a földszinten egy idős asszonynál. Később megtudta, hogy a félemeleti kis szoba eladó, a szüleitől kapott pénzt, gyorsan megvette. Berendezkedett, itt élt, lassan egy éve már. Amióta megismerte az eszpresszóban Bettit és felhívta magához, mindennap feljött hozzá, bevásárolt, takarított, és úgy berendezkedett, mintha ez lenne az otthona. *- Azt hittem, hogy táncolsz - ült a heverőre a férfi.- Nem... nem - ásított a lány, s már nem emlékezett, vagy talán nem akart emlékezni a reggeli veszekedésükre. Levetette a hálóingét, az ablak alá, a heverőre dobta. Felült az ágyban, átfogta a férfi nyakát. Minden este ismétlődő szertartás: ledobja a hálóingét az ablak alatti heverőre, átfogja a férfi nyakát, odacsúszik hozzá, lábával átkulcsolja a derekát, majd, mert Fábián ettől még nem mozdul meg, lassan kigombolja az ingét. Egymás lélegzetét is hallják, olyan csendben vetkőzteti le. A nyelve már a nyakánál siklik, aztán a száját keresi; de most mintha nem érezné a másikban az erősödő forróságot. Fábián Kristóf felállt a heverőről. Betti magára húzta a takarót, hátat fordított Fábiánnak, a tenyerével ráütött a falra. 34
