Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 3. szám - 60 ÉVE SZÜLETETT BALÁZS JÓZSEF - Balázs József: A torcellói Krisztus (regény – I. rész)

A benzinkút mellől indult, mindig innen indul, s nemcsak azért, mert itt tankol, hanem mert itt szokott állni a kocsija. A lakása ablakából a kopár fákkal körülvett sárga kutakat látja, a sárga overallban dolgozó kútkezelőket, a szűk kis utcába éjjel-nappal beforduló kocsikat. A szobája ablakából minden kocsi egyformának látszik, akár a várakozó vezetők az ablak mellett.

Bettihez indult, megbeszélték, hogy találkoznak a munkahelyén, az N.-i presszóban. Kivesz egy nap szabadságot és együtt mennek a szüleihez. Az utat jól ismerte már a lányhoz; kikövezett szűk utcákon, sok buszmegálló előtt húzott el, hónapok óta figyelte ezeket a megállókat, az úttestet bámuló várakozókat, egyszer már az is megfordult a fejében, hogy megszámolja a buszmegállókat, de nem volt hozzá türelme, egyébként is az út jellegtelensége mindig felbosszantotta. Az egyhangú bérházak közé egy templom is beékelődött, de hetekig járt a lányhoz, amíg észrevette, hogy az a szürke épület, amelynek magasan vannak az ablakai, s amely egyébként is közel esik már a presszóhoz, templom.

A presszó teraszán várta Betti.

Gyorsan beszállt mellé, s amíg átmentek a hídon, elmondta, hogy kapott egy két hónapos szerződést, táncolhat újra, de Fábián Kristóf nem tulajdonított ennek jelentőséget. Annyiszor hallotta már ezt, hogy nem is válaszolt rá. Kevesebb lesz a pénz, mint a presszóban, magyarázta a lány, de mégis azt csinálom, amit szeretek, és azt is megígérték, hogy hosszabb szerződést is kaphatok...- Marhaság - válaszolta Fábián. - Szánalomra méltó marhaság...- Miért? Te mondod, hogy csináljak valami értelmes dolgot, ezt hajtogatod - védekezett a lány.- Táncolhatsz egy lokálban - jegyezte meg a férfi.

Kis szünet után újra a lány kezdte:- De ez komoly, most az egyszer tényleg komoly... Itt van a szerződés a táskámban - és már nyúlt is érte.

A férfi leintette.- Rendben van, akkor én most kiszállok - határozta el magát Betti.

Fábián nem vett róla tudomást.- Állj meg, azonnal állj meg! - a lány hisztérikusan kiabálni kezdett.

Fábián megállt. A kiabálásból megértette, hogy ez a szerződés most nem álmodozás, valóban kaphatott valamit, nemcsak ígéretet.- Tényleg kaptál szerződést? - fordult Bettihez a férfi.- Igen, és most nem akarok veled menni, elég volt - de az ülésről nem mozdult el.- Kérlek, ahogy gondolod - válaszolt közönyösen Fábián.- Egész éjjel nem aludtunk, anyám ott ült a szobámban, hol veszekedtünk, hol a fejemet simogatta...- Fia arról beszéltetek, hogy miért nem veszlek el feleségül, akkor inkább aludhattatok volna - keményedéit meg a férfi. - Magamnak is sok vagyok, nem tudok még valakit a nyakamba venni...- Gondoltam, hogy örülni fogsz a szerződésnek, idővel még egy színházhoz is bekerülhetnék... - mondta ki utolsó érvét Betti.

11