Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 2. szám - Kántor Lajos: A kapu (regényvázlat, I. rész)

egymástól, nem unalmasak, elég kellemesen hat. Az egyik épület tetején két bölcs kőbagoly hirdeti, hogy ott a tudomány lakozik. (Egy kis rosszakarattal halálmadaraknak is lehet nézni őket.)

Említésre méltó szép új épület még, mely szintén az egyetemhez tartozik, a Pasteur intézet. Közvetlenül a háború előtt épült s a katonák rögtön rátették kezüket, úgy hogy máig sem szolgálhat emberies céljának.

A Mikó utca a Szent György-térről nyílik le, e téren áll a híres prágai Szent György- szobomak kisebbített másolata. A nagy mű képmását azért állították fel, mert azt kolozsvári művészek készítették.

E téren emelkedik az egyetemi könyvtár hatalmas palotája. Ezt is végignéztük belülről is, s meglepett a nagy épület ésszerű beosztása, rendje és tisztasága, de persze aki a könyveknek csak címlapjait láthatja, azt is csak futólagosán, az nem alkothat részletesebb képet. Tovább itt időzni időnkből sem tellett s nem is lett volna értelme, hiszen az egész könyvtár átolvasásához egy emberélet sem volna elegendő. A monostori úton, mely az Unió utca folytatása, szintén érdemes végigsétálni. Mindjárt elején áll a tornyos megyeháza. Tovább az új Mentő-palota, csendőrkaszámya és egy igen érdekes, magyar nemzeti stílusban épült ref. templom. Az utca vége felé egy sörgyár is van. Ezt az utat uralkodónkról Károly király útjának fogják elnevezni. Ahol az út már országútban folytatódik tovább, jobbra egy dombon hajdan monostor állott, mely azonban később elpusztult s ma már csak egy kálvária templom áll fenn.

2002. november 10.

A tizenöt éves fiú szülővárosi útleírása 1918-as adatainak kiegészítésére, nyolcvan- négy év múltán, nem vállalkozom; vagyis annak az elmondására, hogy mi történt a már akkor sem egészen kincses várossal, városban, hogyan lett a 60 000 lakosból 330 000 - és hogy kik vagyunk mi (és ők) háromszázharmincezerek, illetve a mai kb. hatvanezrek, akik felfogják a Mikes Kelemen utcai ház, a Bethlen-bástya, a Mátyás-szobor történetét. Apropó, Bethlen-bástya, Szabók bástyája (írom a Mikesből Szabók utcájává, azaz „Croitorilor"-rá tett új genius locin elgondolkodva, no meg azon, hogy az egykori céh dicsőségét hogyan nyomja el, román névadásban is, az utcánk végébe telepített konfekció- ipar): friss újsághír, hogy a négy évtizede felújított és várostörténeti múzeummá alakított, ám megnyitni (a túlnyomóan magyar jelleget bizonyító dokumentumok gyűjteménye miatt) soha nem engedett bástyába hajléktalanok költöztek be, sőt már régebben ott élnek. Még frissebb (háromnapos) hír: a mintegy kétszáz éves, félig leégett, összeomlóban lévő Gilovics-házból (a volt Petőfi utcából, mert Petőfi nemrég egy kisebb, eldugott utcát kapott) kilakoltattak nyolcvan romát, egy lakónegyedi tömbház alagsorában, az óvóhelyen kaptak ideiglenes szállást. Persze, ellensúlyként, a város virágzása címén sorolni lehetne az új bankok nevét és kolozsvári postacímét (van Manhattanbe illő is, bár nem oly méretes), a fényes üzleteket, az új templomokat. És még két, másfajta kiegészítés, az idők változásának jeleként: a „Kárpátok őre" 2002 novembere óta újra látható - Szilvásváradon; a sörgyár (Ursus) utcájának mai neve nem a magyar (sőt nem is a román) Károly király emlékét őrzi, hanem a mócokét, folytatása pedig a hajdan külön falu, ma kolozsvári lakónegyed Monostort nevezi meg.

De az emlékezésben még csak most lépjük át Kolozsvár történetének 1918-as időhatárát, amely az intézmények életében döntő változást eredményez. A Hantos család nyilván érzékeli a városi, országos történéseket. (És itt egy újabb zárójel - rövid - nyittassák: nagyanyám, gondolom, mint az evangélikus elemi iskola tanítónője, majd igazgatónője kerülhetett barátságba Reményik Sándorral, ahogy ezt az emlékezők szövege és több de103