Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 2. szám - Kántor Lajos: A kapu (regényvázlat, I. rész)
vélíró hosszan részletezi a kilátásokat, ugyanakkor türelemre inti a címzettet, többek között így: „A mellékjövedelem miatt ne essetek kétségbe, hiszen eltekintve a mostani háborús időktől, a mikor velünk együtt Ti is szabadultatok egy esetleges végzetes áldozattól, - valóban fényesen álltok jövedelem dolgában más hasonló rangú tisztviselő családokkal szemben." A beígért fiúiskolái igazgatóság felé mutat egy kézzel írott, ám hivatalosan iktatott átirat, amelyben Deme Károly, a Kolozsvári M. Kir. Állami Polgári Fiúiskola igazgatója értesíti Hantos Gyula polgári leányiskolái tanár urat, hogy a miniszter úr a 94.018/1914 számú magas rendeletével a címzettet a polgári fiúiskolához helyezte át; „szívesen üdvözlöm, mint a testület új tagját, akiről meg vagyunk győződve, hogy b. személyében a tanítás és iskolai nevelés nívójának emelésére irányuló törekvéseimben hathatós támogatóra találtam". Az igazgatói megbízás (kinevezés) azonban továbbra is késik. Egy budapesti közbenjárásra érkezett válasz (1917. március 1-jén) arról tudósít, hogy Pallos igazgató még nem adta be nyugdíjaztatási kérését, helye nem üresedett meg, „s így Hantos Gyulának az áthelyezése iránti kérelme, mivel egyben a polgári leányiskolái igazgatói állásra is pályázott, jelenleg függőben tartatik, hogy aktualitása esetén legyen elintézve". (A levélborítékon - talán a régi beidegződés miatt - még Major utcát tüntettek fel, házszám megjelölése nélkül, zárójelbe odaírva: Széchenyi-tér mellett.) Valószínűleg ebből vagy még a jóval korábbi időből származik a megsárgult, töredező ívpapíron fennmaradt (tanári?) fogalmazvány, amely „Újabb irány az irodalomban" címet viseli, és a cím alatt három pontban foglalja össze mondanivalóját: 1. Általános áttekintése az egyes koroknak, azok irányelvei; 2. Az említett irányok jó és rossz oldala; 3. Ezen újabb irány keletkezése (regények és ifjúsági olvasmányok) s utasítás. Nos, többszöri figyelmes olvasással igyekszem kiszűrni az eredetiségre nem törekvő dolgozatból, hogy mit vehet magára az unoka mint „utasítást", persze választott (irodalomtörténészi, szerkesztői) szakmája szemszögéből ítélve meg a közel (vagy több mint?) évszázados szöveget. Az irodalom egyértelműen közügyi szemlélete végig érvényesül itt, és feltűnő az összefoglalás készítőjének hangsúlyosan magyar elkötelezettsége. A régi irodalom műveinek megítélésében természetesen nélkülözhetetlenek az egyházi, felekezeti szempontok, ám kiemelendő a fogalmazás elfogulatlansága. Mert íme: „A protestantizmusnak hazánkba való jutása az irodalomnak is más irányt adott, a bibliafordítások egész sora keletkezett, s majdnem minden tudományban tettek kísérletet magyar emberek s kezdetét vette a protestáns és kath. papok közötti vitatkozás, melynek nyelvünk fejlődésére, tisztulására megbecsülhetetlen jó hatása volt, sőt e korban nyomára találunk az első magyar drámának és tanító költeményeknek [...] A 17. században újra változás észlelhető, a kath. kerekednek az eddig többségben volt prots. fölé, mely az irodalomra sem maradhatott hatás nélkül, ahol az előbbivel ép ellentétes irány uralkodott. A vitázás terén a híres Pázmány P. volt a helyzet ura, ki prédikációi, Kalauza és imádságos könyve, de különösen nagy számú térítő levelezése folytán több mint 30 főúri családot térített vissza a kath. hitre, mi élő bizonysága rendkívüli nagy tehetségének s ékesszólási képességének. P. ellenségei közül prots. részről mint kiválóbbakat meg kell említenünk a sokat hányatott nagy nevű Szenczi Molnár A. és Geleji Katona Istvánt, az előbbi zsoltárai, szótára és nyelvtana, utóbbi egyházi beszédein kívül, Grammatikátskája s Öreg Graduáléja folytán szerzett nagy érdemeket, míg Apáczai Csere János a bölcseletet szólaltatta meg magyar nyelven s habár munkája ellen sok kifogást tehetünk, mert a felvett anyagot nem rendezte és összegezte kellőleg és sok hipothézisen alapuló tant is felvett, mindazáltal övé az érdem, hogy a bölcselet nálunk jóval előbb, mint a németeknél anyanyelven szólalt meg." A továbbiakban szó kerül Zrínyiről, Gyöngyösiről, a kuruc dalokról, Csereiről, Mikesről. Majd a dolgozat (a fennmaradt lap) így zárul: „Az irodalmunknak több mint félszázados haldoklása után végre újból akadt több művelője s mint a sötét éjszaka útját tévesztett 97
