Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 2. szám - Kántor Lajos: A kapu (regényvázlat, I. rész)
Szerelem, sugár, kikelet, Ah, vége, vége, oda lett! E versszak is gyönyörű: Múltat, jelent egymáshoz mérve, Sajogni érzem e szívet. Mi bánt? Hogy múltam olyan fényes? Hogy jelenem oly zord, rideg? 1894. augusztus 31 én. Beállott az ősz és ismét vége van egy szünidőnek. Komoly feladat vár újra reám és én egyre tervezgetek, hogyan fogom azt a legjobban megoldani. Most megint újult erővel fogok munkámhoz annál is inkább, mert igen jól töltöttem a szünidőt. Június utolsó napjaiban annyira el voltam keseredve, hogy kétségbe estem volna, ha a sikeres vizsga azt meg nem akadályozza. Látni azt, hogy az ember minden reménye meghiúsul, mert, a kihez kötötte, abban csalódik, az borzasztó. Szavát megtartotta ugyan és eljött a luth. majálisra, de ezen tettével helyzetem még kiállhatatlanabb lett. Az első csárdást vele tánczoltam, de hogy vártam a végét. Oh milyen volt a téliekhez képest! Borzasztó. Szerencsémre korán mentünk haza. A későbbi találkozások mind olyanok voltak, hogy legjobban szerettem volna meghalni. Vérző szívemnek egy kis szórakozást nyújtott azután Budapest. Igen örvendtem, hogy kedves szüleim és testvéreim mind egészségesek. Meglátogattam régi ismerőseimet és nagyon jól esett a viszontlátás. Genersich Irén, férj. Menyhárdné és férje igen kellemes benyomást tettek rám. - Budapesten igen sokat láttam; megnéztem a Fesjzjty Árpád körképét, melyben egy kiválóan geniális gondolat van kifejezve s kivitele is olyan művészies, hogy lehetetlen a valót a művészettől megkülönböztetni. Láttam továbbá Munkácsy „Honfoglalását", melynek kidolgozása, különösen plastikája kitűnő. Az állatkertben is voltunk; aztán a színházban „A három testőrben" és a czirkuszban, hol Mis Athléta, a világ legerősebb nője producálta magát. - Budapesten körülbelül 3 hétig tartózkodtam; innen azután Kőszegre mentem, hol csak a változatosabb élet hiányzott volna a paradicsomihoz. Nagyszerű életünk volt ott. Mondhatom remek Kőszeg vidéke. Minden nap tettünk egy kisebb kirándulást s így voltunk az Oháznál, a Hétforrásnál, a Königsgrabenben, a rőthi erdőben, a klastromi, a gyöngyösi, a klauzeni erdőben, az intézeti kertben, a Szabó-hegyen stb. Egy párszor fürödni is mentünk a Gyöngyösbe. Mikor Kőszeget elhagytam, mégegyszer benéztem Budapestre és még 5 napig ott időztem. Onnan azután visszajöttem Kolozsvárra. Mindent a réginél találtam. Mindjárt megérkezésünk után nagyszerű kirándulást kezdtünk tervezni. Czélja volt a Detonáta és az aranybányák. De a kedvezőtlen idő és más közbejött akadályok mindenkor meghiúsíták tervünket. Végre mégis keresztülvittük. Augusztus 27-ke volt, mikor reggel ¥48 órakor elhagytuk Kolozsvárt. Pár perez múlva Monostorra értünk, hol megbotránkoztunk azon a tunya életen, melyet az ottani oláhok tanúsítanak. Úgy volt Szász Fenesen is, hová Vi9 kor értünk. Innen még V 2 óráig tartott 92
