Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 2. szám - Kántor Lajos: A kapu (regényvázlat, I. rész)

én már úgy vagyok, hogy ha örülök valaminek, sohasem lesz belőle semmi. Most az egyszer nem örültem s azért annál kellemesebb volt a csalódás. A 27 én tartott Dorottya-bá- lon mi is képviselve voltunk Nelly néni, Toncsi meg én általam.

Igen szép crqme, décoltirozott ruhában voltam. Hajam is ügyesen volt megcsinálva s igen díszített egy kedves virágcsokor. Kaptam az nap kettőt, egyet Gajzágónétől, egyet Wágnernétől.

Már 27 én délután megkezdődött a sürgés-forgás. Nagy volt az ide-oda járkálás, én mindig izgatottabb lettem, de mégsem tudtam e tekintetben Madeleine nénit utolérni. Szegény, azt sem tudta mit csinál. V

26 ra oda volt rendelve a fodrásznő, de a szerencsétlen csak nem jött. Lett már 6, V27 és 7 óra, mégsem jött. Egyszerre csak betoppan; gyorsan megvolt a konty, aztán kezdtünk öltözködni. Itt volt a családiakon kívül még Kochné, Wágnemé, meg Szászné. Végre elkészültünk s mindenkinek nagyon tetszettem. A néni rendkívül fess volt. Felültünk a kocsira és a redoutba hajtattunk. Lámpaláz nélkül siettem fel a lépcsőn, milyen gondolatok és érzelmek fogtak el és vettek erőt rajtam. Vájjon lesz-e tánczosom és kicsoda? Hátha petrezselymet kell árulnom. Valóban borzasztó lenne, de nincs kizárva, hisz nem ismerek ott senkit, csak Toncsit meg Grátz Gusztit, talán Finály Gábor is ott lesz. A míg ezekre gondoltam, az öltözőbe értünk. Finály Gábor vezetett a tánczterembe, egyúttal tánczrendet adott és elkérte az első négyest.

A terem már csillogott díszes publikumtól. Leültünk ismerőseink közé és eleinte - legalább én rettenetesen unatkoztam. Még jobban megtanultam becsülni a kötőkéket. De bíztam a jó Istenben. Csak megkezdődnék már a conczert. Megjött annak is az ideje. A Programm nem volt ugyan valami díszes, de annál jobb, legalább hamarább vége lesz. Mindjárt utána megkezdődött a táncz s vele együtt a jó mulatság. Pompásan mulattam, be is láthatja azt mindenki, a ki tudja, hogy a II. és III. négyesre már 4-4, a suppé-csárdásra 7 és az utolsó keringőre 20 tánczosom volt. Elégedetlenség volna ilyen körülmények között nem jól mulatni, különösen hálátlan lennék G.G. iránt, ki minden módon arra törekedett, hogy valakinek a hiányát pótolja. De természetesen hiába volt minden. Nem volt ott az, a kinek oly szívesen adtam volna megint az összes négyeseket és azért mondom ugyan, hogy nagyon jól mulattam, de nem kifogástalanul. Ez utóbbitól eltekintve nagyszerűen sikerült a Dorka-bál. Igen szép közönség volt. Toncsi meg G.G. sok fiatal embert mutatott be, a legtöbb azonban vagy maga, vagy valamelyik rendező által mutatta be magát.

Igen nagy volt már a tánczosaim száma, mikor 'A 5 kor a III. négyes után hazamentünk. Lefeküdtem ugyan, de azért már V?9 kor felkeltem s mentem a templomba.

Mivel vasárnap volt, nem is jelent meg a Dorottya-bál az újságban, de azért már mindenütt el volt terjedve, hogy én milyen jól mulattam. Külsőleg úgy is látta azt mindenki, mert én igazán nagyon sokat tánczoltam, de ha valaki betekintett volna szívembe, bizony máskép beszélt volna. Különben tudtam én azt előre, ki lesz ott s ki nem s nem is reményeltem én semmit.

Sokkal rosszabbnak gondoltam mindent, mert nem csak H.[-t] nem tudtam magamnak képzeletemben oda varázsolni, de saját magamat is mindig csak úgy képzeltem el, mint a ki igen sok petrezselymet árul. Az hála Istennek csak a képzeletben volt így, a valóság kellemes csalódássá tette. Igen örvendek azért a Dorottya-bál sikerének és hálás köszönetét mondok szerető mennyei atyámnak.

1894. február 3 án.

Ismét elmúlt életemnek egy szép napja, egy olyan, mely mélyen bevésődött emlékezetembe, a melynek emléke is boldogít. Ez a nap február 2 ka, s az, mi e napot nevezetessé tette, nem egyéb, mint ismét egy „kötőke". Oh nem hiszem, hogy lehet az ember bol83