Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 1. szám - Sándor Iván: Daniellával a vonaton
Elmondja röviden a regény tartalmát. Egy Dünkirchen eszeveszett harcait túlélt fiatal katona tíznapos szabadságán találkozik egy polgári családból való lánnyal. A tíz napra elszöknek az angol tengerpartra, „néhány héttel Dünkirchen után egy szállodaszobába. A sötétben német bombázók zúgnak." A férfi megvallja, hogy már katonaszökevény, nem jelentkezik a csapatánál, mert ő, a fiatal angol munkás megértette, hogy nem adhatja az életét a régi Angliáért. A lány a haza szeretetéről beszél. Érti a fiút, mégis arról akarja meggyőzni, hogy most mindkettőjüknek mindent vállalni kell Angliáért. A katonaszökevény elindul csapatához. Útközben Londonban egy német bomba-támadás áldozata lesz. Mit fűz ehhez hozzá Márai? „Ebben a háborúban Anglia, a régi Anglia föltétlenül felszámol valamivel... az angol életforma a társadalmi berendezkedés mindig forradalmak nélkül valósította meg a nagy változásokat. Nem tudjuk pontosan, hogy mi történik Prudence és Clive Angliájában, ahogy a másik parton sem tudják pontosan, mi történik a kontinensen. Egy napon aztán egymás szemébe kell néznünk, a béke kiszámíthatatlan pillanatában. S erre a napra legalább olyan bátorsággal, s legalább olyan őszinteséggel kell felkészülnünk ideát, mint Prudence és Clive készülnek odaát." Ama budapesti negyvennégyes éjszaka után egy évvel Márai elvégezte azt a szembenézést, amire két és fél évvel korábban Eric Knight regényét recenzálva felhívta a figyelmet. A Szabadulás című regénye az utómunkálatok-csiszolások elmaradása miatt a közelmúltbeli megjelenésekor sem kapott kellő figyelmet. Elmondja benne, hogy mit történt azon a télen Budapesten. Szembenéz azzal, amiről, ha egyáltalán szó esik, úgy esik szó, hogy miféle bűnöket követtek el a zsidósággal szemben. Elmondja, hogy azok a hónapok mindenki számára sorsmélypontot, infernó-léthelyszínt jelentettek, mint magyarnak magyarok által való elpusztítása, az ország önmeggyalázása; regényíróként regénybeszédet folytat arról, amit aztán Bibó általános megzavarodásként, általános történelmi-erkölcsi zuhanásként tár fel. Knight regénye a nyugati világ önszembenézés-sorozatában egyike volt az elsőknek. Jöttek a további művek-végiggondolások. Osbome Dühöngő ifjúsága (Nézz vissza haraggal címen is játszották), illetőleg a hatvannyolcas (nyugat)német ifjúságnak az apák-nagyapák nemzedékének tetteivel való leszámolása lehetett volna intő jel a magyar önszembenézésre. De az ilyen törekvések Közép-Európában akkor is, most is belevesznek a nyomorúságtörténelembe . Fontos könyvet írt a kitűnő történész, Romsics Ignác a rendszerváltásról. Egy televíziós beszélgetésben kiemelte egyik alapgondolatát: a rendszerváltás után lassan másfél évtizeddel azért is nem szilárdulhat meg a polgári értékrend, mert az 1945-ös fordulat aláásta az előzményeit. Ezt a problémát némileg másképpen látom. A polgári értékrend a magyar társadalomfejlődésben sohasem volt domináns, sohasem határozta meg az egész közösség életvilágát. A Monarchiában, a Horthy-rendszerben fel-felvillant, de nem tudta biztosítani a szabadság, a felvilágosultság, az állampolgárok egymás 8
