Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 2. szám - „Az írás a mai napig élmény számomra”
- Ezzel a könyvvel indult el egy folyamat, amely a mai napig tart. Ha tíz év múlva sikerül megvalósítanom, amit elterveztem, és készen lesz több ezer oldalnyi szöveg, akkor jól látható lesz majd, hogy az írásaimnak volt egy fölvezető szakasza, amikor nem tudtam, hogy mit csináljak. Sok mindent kipróbáltam: írtam rövidet, hosszút, még rövideb- bet. A próbaidőszak után már nagyobb kompozíciókban gondolkodtam. A Képlapokba bekerült, de már évekkel korábban keletkezett rövid szövegeket egységként kezeltem, és megpróbáltam csak így írni.- 2001-ben egy regénnyel álltái elő. Mi hívta életre ezt a művet?- Elsősorban az, hogy kipóbáljam, milyen regényt írni. Másrészt a kiadóm azzal biztatott, hogy a regény az a műfaj, amellyel több olvasóhoz el lehet jutni. A Két kézzel búcsúzik a leopárd végül nem hozta meg a várt eredményt, mert ez a mű is olyan lett, mint a többi szöveg. Három évig készültem fejben a regény megírására. Vettem spirálfüzeteket és tollakat, és hetente húsz oldalt mindig megírtam. Először egy Szegedről szóló regényt akartam írni, aminek az lett volna a címe, hogy Nyakam, Szeged. Ezt az anyagot túl erősnek és valóságosnak éreztem, ezért úgy döntöttem, hogy az eredeti elképzelés szerint nem írom meg, de részleteit fölhasználva mégis elhelyezem a készülő regényben. Elképzeltem egy olyan szituációt, amelyben egy fordítóval kezdek levelezni. Különleges és izgalmas kaland és élmény volt számomra a regényvilág megalkotása.- Ahogy említetted, tudatosan regényt írtál, nem pedig írás közben álltak össze regénnyé a mű részletei. Miben különbözött ennek megírása korábbi könyveid létrehozásától?- Tudtam az elejét és a végét a könyvnek. Fejemben voltak a regény egyes helyszínei és jelenetei. A ráfordított idő szempontjából is nagy a különbség, hiszen egy novellát néhány óra alatt megírok, a regény alakulásának hónapjai, esetleg évei alatt csak egyetlen világgal foglalkozom.- A regény során folyamatosan változnak a nézőpontok, változik a narrátor személye. Miért volt szükség erre?- A narrációk azért úsznak át egymásba, mert ezzel az objektív és szubjektív világ, a valóságosság és a fantázia összemoshatóságát akartam tükrözni. Elsősorban az érdekelt, hogy hogyan kopírozódik rá Kremkus leveleire az én személyiségem, illetve egy narrátor személyisége és beszéde. A regényben legalább három rétegben található ez a narrá- ciós szál, és állandóan változik, hogy mikor melyik sejlik föl.- Az idei könyvhétre jelent meg legújabb köteted, a Feltétlen emberek. Beszélnél róla?- A könyv alapját a - korábban már a Délmagyarországban olvasható - Józsi bácsis történetek adták. Ezek a laza, komikus írások egy kicsit hasonlítanak a mostanában látható, vicces tévésorozatokhoz. A könyvben három szereplőt mozgatok, akik egy ponton találkoznak. Ha a novellákat összeolvassuk, akkor egy regényre emlékeztető, kerek, egész művet kapunk. A Feltétlen emberek szórakoztatóbb, könnyedebb hangvételű és - reményeim szerint - olvasóbarátabb könyv, mint az eddigiek. (Az interjú 2003. május 29-én készült.) 16
