Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 12. szám - Gömöri György: Puskás és Márai (Márai-konferencia Cambridge-ben)
Gömöri György Puskás és Márai Márai-konferencia Cambridge-ben Márai-konferenciát tartottunk az angliai Magyar Kulturális év félidejében 2004 áprilisában, ebben a patinás egyetemi kisvárosban, amelyik évente egyszer felkerül a világsajtó hírlistájára, persze csak a sportrovatban, az Oxforddal vívott hagyományos evezőverseny kapcsán. Itt vannak a magyar televíziótól, forgatnak, és a fiatal riporter megkérdezi tőlem: miért éppen itt rendezték meg ezt a konferenciát? Igaz is, miért éppen itt. Talán csak azért, mert harmincöt éve élek Cambridge-ben és most megragadtam egy lehetőséget, amit (a kissé giccses) „Magyar Magic" néven népszerűsített egyéves magyar kulturális program nyújtott. Az angliai rendezvénysorozatot eleve úgy tervezték, hogy Londonon kívül még számos angliai és skóciai városban is megismerkedhessen a közönség a magyar kultúrával, no meg a magyar ízekkel. Az ízeket inkább a mesterszakácsokra hagyom, de irodalmi menüt azért még össze tudok állítani, angolul és magyarul is - különleges ajánlatként, a londoni Magyar Kulturális Intézet anyagi támogatásával egy angol nyelvű konferenciát tálaltam „Márai és kortársai" címmel a Darwin College régi könyvtárában. Márai Sándor világhíréről ma már a legtöbb magyar napilapolvasó is értesült, s az, aki egy sort sem olvasott az Egy polgár vallomásai szerzőjétől, kicsit tanácstalanul áll vele szemben. Pedig a „Márai-jelenség" már hatodik éve tart, és a Márai-láz nem látszik csillapodni. A gyertyák csonkig égnek című Márai-regény a legtöbb európai országban több százezres példányszámban fogyott, és még az általában csak angol nyelvű irodalmat olvasó brit átlagolvasót is meglegyintette a Márai-vihar szele, más szóval a magyar író már két éve felkerült (igaz, csak pár hétre) a legnépszerűbb angliai szépirodalmi olvasmányok listájára, de a kritikusok többsége is a legnagyobb elismerés hangján szólt róla. Újabb Márai-műveket fordítanak angolra, a Vendégjáték Bolzanóban idén ősszel lát napvilágot a Knopf Kiadónál Casanova in Bolzano címen. Megpróbáltam tehát Márai újabb ismertségére „építeni", s valamiképpen magyar és európai szövegkörnyezetbe helyezni a kassai születésű, de Kaliforniában elhunyt írót. Ez azt jelentette, hogy konferenciánkon az ösz- szehasonlító jellegű előadások uralták a terepet az egyes irodalmi művek „mélyelemzésének" rovására. Bár még ez sem teljesen igaz, hiszen több előadás foglalkozott az angolra Embers (Parázs) címen fordított A gyertyák csonkig égnek angol-amerikai sikerével, illetve a regény szerkezetével és stílusával. A londoni egyetemen tanító Peter Sherwood például összevetette a német és az angol fordítás egyes megoldásait, míg a könyv kitűnő német fordítója, a Rómában élő, soknyelvű Christina Viragh arról beszélt, milyen életidegen térben mozognak a regény főszereplői. George Szirtes, aki nemrégen fejezte be a Vendégjáték Bolzanóban angol fordítását, megjegyezte, hogy Márai narratív technikája meglehetősen színpadias, és hogy szerinte Márainak inkább virtuóz szólamai és áriái vannak, mintsem teljes regényei. (Ehhez képest, Márai Sándort eddig huszonhárom idegen nyelvre fordították - a hírnév nem mindig adekvát az egyes műfajokon belül nyújtott teljesítménnyel.) 111
