Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 12. szám - Kabdebó Tamás: Morus Tamás ünneplése
Kabdebó Tamás Morus Tamás ünneplése Thomas Morus: Erősítő párbeszéd balsors idején Ez a szép kiállású, kora újkori metszetek és festmények másolatával készült könyv Fáj Attila, volt genovai egyetemi tanár és Szőcs Géza író, a Dunánál főszerkesztője összefogásával készült. Alig hihető, hogy az angol nyelvű eredetinek magyar fordításával négyszázhetven esztendőt kellett várni, bár fejezetek, próbafordítások előtte is láttak napvilágot. És ha már így van, csodálatos, hogy a fordítás egy kora húszasaiban lévő lány, Gergely Zsuzsa keze által látott napvilágot. Megoldásai csaknem maradéktalanul jók, szó és kifejezési formái olykor optimálisak. Apróságként említem, hogy a Maud név Magda-ként fordítása azért kétes, mert ismert Magdánk már van, mint a Magdalen- Magdelene-Magdalena magyar változata. Ami a lényeg, ha nincs Fáj, nincs magyar Erősítő Párbeszéd sem, mert az ő kutatásai, kolozsvári előadása ösztönözték ennek a Magyar Morus hungaricának létrejöttét. Egyelőre találgatásokra vagyunk hagyatkozva, miért viselte Morus különösen szívén Magyarország sorsát, voltak-e magyar kapcsolatai, és vajon másik híres könyvét, az Utópiát is Magyarországról mintázta-e. A kísérő szöveg említi Morton püspök környezetét, valamint János király emberének angliai követjárását. Hogy az utóbbi találkozott Morusszal és beszámolt neki Mohácsról, az adatok hiányában is biztosnak tűnik. Az előbbiek nyomai túl koraiak. Viszont van egy harmadik kapcsolati lehetőség, melyet a Morus-kutatók nem, a Mohács-kutatók viszont ismertek. VIII. Henrik tizenkét angol íjászt küldött Lajos királynak, akik részt vettek a Mohácsi csatában aztán nyomuk veszett. Elképzelhetetlen, hogy Morus, aki a tisztségénél fogva minden katonai kiadást is ellenőrzött, e veszteség súlyát ne érezte volna, mely ugyan mérsékelt volt Angliára nézve, Magyarországot viszont, hol a katonák fele, a főurak háromnegyed része, az ország kétharmada elveszett, letaglózta. A Mohács utáni hangulat lengi át az Erősítő párbeszéd minden szavát, ha nem is azzal a közvetlenséggel, mint Istvánffy krónikája vagy a fél évszázaddal később szerzett áhítatos Balassi-versek. A Morus-könyv két főszereplője Vince és Antal, két magyar nemes, rokonok, beszélgetésük színtere három könyvön át Buda, Antal lakhelye. Noha név szerint nincs megemlítve, a két magyar nemes párbeszédéből kiviláglik Zápolya János utálata és a török szultán gyűlölete. Morus, meggy őző- déses katolikus, még azoktól a keresztényektől is irtózott, akik valamilyen módon lepaktáltak a „po- gánnyal". A tizenhatodik század egészére és Morus kiállására ugyancsak jellemző, hogy a sok világi bűn között a legszömyűbbnek a hitehagyást vélte. Luther fellépte után VIII. Henrik kis könyvet, mai szóval röpiratot írt a hitehagyás ellen, a pápa mellett, az eretnekség ellen. Nyílt titok volt, hogy a könyvét, mely urának a hit védelmezője titulust szerezte, Morus Tamás írta. És itt meg kell említenünk royalista lojalistának sajátos megnyilvánulását. Morus jóváhagyta angol „eretnekek" kivégzését, pecsétjét, aláírását is adta hozzá. Nem kétséges, hogy életének utolsó éveiben a Tower börtönében erre is emlékezik bűnbánattal. S ez a bánat ugyancsak tükröződik az Erősítő párbeszédben. A könyv alaphangja lehetne a következő idézet: „Isten mindenütt és mindenkor ott áll mindenki mellett, nem hagyja el, sőt fia feláldozta magát érettünk." Ergo: mindenekfelett Istenhez kell lojálisnak lennünk. Morus ezt a maga életében úgy értelmezte, hogy a királyi követelés fölött áll a római katolikus követelés. A pápa az egyház feje, a válás tiltva van. VIII. Henrik tehát félreállíthatta első nejét, Aragóniái Katalint, elválhatott tőle, Boleyn Annát elvehette feleségül, de mindez a pápa és Morus nevében az isteni törvény ellen volt. Érdekes, hogy erre egyetlen közvetlen királyellenes utalást sem találunk Morus utolsó könyvében, hacsak nem az, hogy amikor a török szultánt szapulja, azzal allegorikusán saját királya ke107
