Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 12. szám - Kántor Lajos: Apokalipszis – háborúban és békében
la Violának készítik, asztalomra teszik, hogy küldjem el neked. A szabadrajzokból száznál több gyűlt össze, neked ajánlva mindenik. Nem férnek már az itt »felejtett« Borítékodban, amit megtartottunk. Hogy miért, erre Angyal óvó néni se tudna elfogadható választ adni..." Omló falak Rossz papíron, rossz nyomtatásban, zsebnotesz formátumban jelent meg, 1991 tavaszán - de már a Szabadság (és nem: Igazság) Kiadóvállalatot tüntetve fel kiadóként - Kiss János könyvecskéje, az Omló falak. A tanári, majd újságírói tapasztalatait kisregénybe, regénybe foglaló, a lélekrajz felé is nyitó szerzőnek nyilván vannak mívesebb prózakötetei is, a Kolozsvár-történetet faggatva mégis érdemes ide lapozni; ez volt az első és mindmáig legközvetlenebb s a maga módján leghitelesebb híradás az 1989 novembere és 1990 májusa közt zajlott politikai eseményekről, ahogy azokat a város közösségi gondokra érzékeny polgára megélte. „Új füzethez új történelmi események illenek - kezdi naplóját 1989. november 11-én a már több kolozsvári szerkesztőséget megjárt újságíró. - A történelmi események nem itt történnek ugyan, de hogy ide is eljön szelük, most már egészen biztos. A németek ugyanis bontják a berlini falat. És nem csak szimbolikusan." Pár héttel később, december 1-jén (egyébként a román nemzeti ünnepen) ezt jegyzi fel: „Meglepetésként fűtenek. Még most, délután 5 órakor is. De a hőmérő mindezt nem akarja tudomásul venni, az istennek sem mozdul el a 14 fokról. [...] A fél fülem közben arról is tudomást szerzett, hogy a németek is alkotmányt változtattak: nekik sem vezetőjük ezután a párt. Valami furcsa logikai bakugrás folytán erről még az jutott eszembe, hogy amikor ma kivettem a kenyérjegyet, áttanulmányoztam a haviadag-táblázatot is. Senki se gondolná, hogy 1,6 kg cukor jár nekünk fejenként egy hónapra. Meg liszt meg vaj meg margarin stb. Hát nem bőség? Hát nem a gondoskodás csimborasszója?" Itt a féligkész ételek boltjában vásárolt prézlis hús, a „zsákbamacska" leírása következik, a Ceau^escu Romániájában pórul járt bevásárló férj kalandja. December 22-én, pénteken viszont a külső lakónegyedbeli kenyérsor kiállása előtt-közben másfajta élményekről is beszámolhat a naplóíró: „Délelőtt háromnegyed tíz, de nem mentem be. Zúgnak a szirénák. A gyárak sztrájkolnak. Ezelőtt néhány perccel hat tank vonult el az úton. Lassan, fenyegetően, égnek meredő géppuskákkal. Az utca és a sorbaállás - hosszú sor volt ugyanis - külön tanulmányt érdemelne. Mindenki, aki elment mellettem, sunyin, alázatosan belepillantott a képembe, de valami különös, »szeretlek, ember« tekintettel: »én rendes, jó ember vagyok!« Valószínűleg ugyanaz volt az én tekintetemben is. És a kenyérsor is hihetetlenül fegyelmezett. Az ajtó szorultában mérhetetlen udvariasság: tessék, csak tessék, ön után!... S közben - illedelmes halkan - megy a szöveg. Vagy már nem is halkan? Minden szó pontosan kivehető. Tagoltan, gondosan hangsúlyozva ejtjük ki a szavakat. Tankokról, katonákról, sztrájkról... Csak halottakról nem hallottam semmit! Pedig a rádió szerint Kolozsváron több mint harminc halott volt. A riadt Néda Ágival beszéltem. Azt mondja, hogy tegnap akkor jöttek haza, szerencséjükre a Petőfi utcán, amikor a Főtéren elkezdődött. Hallották az iszonyú lövöldözést. A kolléganője viszont elborzadva mondta el neki: a Főtéren, a tömegen keresztül igyekezett haza. Kíméletlenül belelőttek a járdán ácsorgókba is. És folyt a vér." Majd az eufória, a szerveződés izgatott, sűrű napjai, szerkesztőségekben és azokon kívül. Kiss János viszont folyamatosan szkeptikus, gyanakodva nézi a „tülekedést". Nem alaptalanul. 1990. március 25-i naplóbejegyzés: „A kolozsvári Vatra nagygyűlést tartott, és a párbeszéd mellett tört lándzsát. Csakhogy feltételeik vannak! Amelyeket, ha valaki van 88
