Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 12. szám - Nagy Gábor: A nemzeti közösség sorsértelmezése Baka István költészetében
Ez az olykor szatírába hajló, az erotikát is torznak, elfajzottnak mutató ironikus világlátás teljesedik ki a Yorick-ciklusok verseiben. 3.2 Kettős közösségi és önazonosság: Liszt Ferenc éjszakái Hogy Baka mégsem a Vörösmarty-verseket építette ciklussá, annak egyik oka lehetett, hogy már nagyon korán zenei ihletésű ciklusban gondolkodott: „Mostanában különösen Mahler műveit hallgatom sokat, ebben az egyszerre ironikus és emelkedett zenében kö- zép-Európa kisvárosait »látom«. Én is kisvárosban nőttem fel, de eddig »képileg« még csak a környezetét dolgoztam fel magamban. Talán ezután - s ehhez az első ösztönzést Mahlertől kaptam"26 - nyilatkozta már 1978-ban. Gustav Mahler helyett Liszt Ferenc lett a ciklus hőse - a versek is jobban kötődnek egyfajta szélesebb nemzeti, mint regionális, kisvárosi látásmódhoz vagy tematikához. Még akkor is, ha a nyitó darab Liszt szekszárdi tűnődését fikcionálja. A kisvárosiasság azonban átstrukturálódik a magyar nemzet európai provincialitásává. Még a Döbling című kötetben jelent meg a Liszt Ferenc éjszakája a Hal téri házban, a Graves-díjjal jutalmazott vers, amely az először szintén a harmadik kötetben publikált Mefisztó-keringővel, az Égtájak célkeresztjén új versei között megjelent Szürke felhőkkel és a Balcsillagzattal, valamint egyetlen új verssel, a Gyászmenettel állt össze ciklussá a Farkasok órájában (1992). A Liszt Ferenc éjszakája...27 a történelmi helyzet egyszerre illúzióban és ironikus számbavétele. A Magyar rapszódiákat szerző Liszt részben személyes kudarcként, részben nemzeti sorstragédiaként éli meg, hogy „a rapszódiák / aranysujtása megfakult molyette / díszmagyarodon, én szegény hazám". A Teremtés kudarcát tételezi a vers - mégpedig több szinten: az alkotóművész kudarca tükröződik az égi szférában is: „a / mennybe, mint ősszel felázott talajba / a krumpli, belerohadtak az angyalok". De a nemzeti öntudat megteremtésének kudarcáról is szó van: „Bemuzsikáltalak az Európa / Grand Hotelbe, s nem vettem észre, hogy / neked a konyhán terítettek." A vers apokaliptikus romlást és nemzeti sanyargattatást egybefogó zárlata Baka egyik legerőteljesebb verszárása. Egy röpke utalásban felvillan Marx szelleme (amint „fejéről a talpára" állítaná Hegelt), illetve a 20. század második felének magyarországi (kelet-európai), a transzcendenciától megfosztott lélekölő atmoszférája. A zárókép teljes metaforájában mind a szerephez illő 1850-es évek, mind Baka korának léthelyzete érzékletesen fejeződik ki: halbűzös, fejtetőre állított Mindenség, amelyben az angyalokból keményítőt főznek vagy krumpliszeszt, és a kokárda a lőlap közepe. Kiüresedett, rothadó mennyet ábrázol a nyitó vers - a Sátán hegedűszavával nyit a Mefisztó-keringő. A jambusi - olykor chorijambussal gyorsított - 9-esek és 8-asok dinamikája és a mellérendelő szerkezetek halmozása révén sodró lendületű dikció poétikai szinten is a Sátán diktálta tánc tempójába vonja az olvasót. Az 5 tizenöt soros strófájú mű aranymetszéspontján, a harmadik szakaszban bontakozik ki a vers félelmetes látomása a temető halottainak megelevenedéséről. A vers ajzott, torz erotikája - „a hölgyek izzadt 2b „Közösségre vágyakozom", 129. 27 Érdekes, hogy a nyitó vers éjszakája és a cikluscím éjszakái formulája - Fülep Lajos Ady Endre éjszakája és éjszakái tanulmánya révén - Ady alakját is hozzárajzolja Lisztéhez. 67
