Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 12. szám - Nagy Gábor: A nemzeti közösség sorsértelmezése Baka István költészetében

Baka a versformában sem követi Adyt. Mint ez idő tájt sok más versében is, jambikus, de a szótagszám tekintetében lazán kezelt, félrímes, négysoros szakaszokból építkezik. Mindent összevetve, bár érthető e versek végletes illúziótlansága, Baka nem ad többletet Ady kurucverseihez képest, elhagyja azokat az elemeket, amelyek a szerepet egyéníte- nék, a versbeszédet sajátossá tennék. Talán nem véletlen, hogy pályája során, amikor számtalan szerepvers-ciklusban tette próbára próteuszi alkatát, a kurucversekhez nem tért vissza.

A Fegyverletétel ciklus másik három verse Vörösmarty Mihály maszkját ölti magára. Bár önálló ciklussá ezek sem váltak, Baka később, a Vörösmarty-töredékekben, visszatér a Vörösmarty. 1850 I-ll. és a Vázlat A vén cigányhoz attitűdjéhez.

A beszélő itt sokkal inkább egyénített, mint a kurucversekben. A Vörösmarty 1850 I. a „Hogy hozzámvénült ez az ország!" felkiáltását teszi meg a kompozíció középpontjává. Mintha a beszélő bensejéből sugározna ki a tájra a szürkeség, a gyengeség érzete: „nézem, az úton hogy vonulnak / szürkületté fakult parasztok"; „Elerőtlenedtek a fák". A Il-es jelzetű darab az I-es indítását - „A cserjés börtönrácsba horgad" - idézi a zsandárköpenyként meggyűrt víz és az őrláncot álló nádas képével. A leveretés pusztulássá, az ország romlása apokalipszissé egyetemesül. (Talán csak a harmadik versszaknak van aktuális politikai töltete, a „pipacsszinük is átkozott" utalásával.) A zárlat egyszerre hordoz apokaliptikus és a társadalmi kataklizmára utaló jelentést a Dózsa- vers jövőtlenségének újrafogalmazásával: „Bánatunk üres szemgödör - hiába / néz farkasszemet vélünk a jövő."

A Vázlat A vén cigányhoz lázas monológja mind a beszélő költői magatartásában, mind a romantikusan felnagyított metaforákban A vén cigány Vörösmartyját idézi. Az 1-es jelzetű egység kötetlen verselése jobban megfelel a vázlat, előtanulmány műfajának, mint a második rész visszatérése a kurucversekben is használt formához. A lázálomból a tájba kivetített képek megint csak a természetet ruházzák fel a pusztulás legkülönbözőbb változataival. A „levélrés áruló szeme", az „Ösvények hurkai", az „ég hóhéringe" és a rendkívül plasztikus „Tisztássá irtódott a holnap" Baka egységes metafora-rendszerének, tudatos poétikájának következtében egymást fokozatosan erősbítő képi elemek.

A 2-es jelzetű egység kevésbé csapongó - egyetlen szuggesztív, komplex képet bont ki. A virágot rágó ember és az őt rágó Isten hármassága egyszerre származik a megőrülő Vörösmarty képzeletéből, az 1850-es évek keserű történelmi tapasztalatából és az 1970- es évek (tehát a költő számára adott) valóság tapasztalatából. A vízió A vén cigány egy szállóige érvényű sorát, illetve a Szózat nagy temetkezés-motívumát írja újra, a szemlélő, tanúságtevő lírai személyiség szorongásával oldva fel a látomás elvontságát:

Oda az emberek vetése. - Míg gyászba varrják az eget az ég vastűi, rongy virágom szorongatom és rettegek.

A ciklus egyik legkülönösebb verse a Petőfi, a költő segesvári halála előtti monológja. Mint a Vörösmarty. 1850 II-ben, a pipacs itt is a vörös zászló színe. A magyar szabadság- harc leverése a világszabadság eszméjének megrendülését is jelenti Petőfi számára. Ám a beszélő erdélyi halála fölött — anakronisztikusán, természetesen - már Trianon árnya is ott lebeg: „Hazámmá rothadok - akárki: / barát vagy ellenség temet." A második és harmadik szakasz a megfulladás, megfojtatás képzetével, illetve a zászlók színszimbolikájának a természetbe oltásával egyszerre utal 1849-re, majd Trianonra - az első versszak pirosa után a harmadik sárgájával és kékjével nyilvánvalóan Erdély román kézbe kerülésé58