Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 12. szám - Vasy Géza: „Magyarnak számkivetve” (Balázs József Magyarok című regénye és fogadtatása)

elfogadjuk azt, hogy ezek az emberek sok szempontból nem csupán naiv, de kifejezetten archaikus világszemléletűek, s nem az újságok, a rádió, hanem a népmesék, a népballadák, az íratlan hagyomány formálta őket, akkor nincs okunk meglepődni rajtuk. S ide illesztendő Kondor Ábris álom-látomása is a legutolsó magyarról, dacára annak, hogy ez Ady-rájátszás, s hogy Ábris bizonyosan iskolázottabb volt, alighanem elvégezte a polgári iskolát, tehát a nyolc osztályt. Ez az álom-látomás és Szabó János közlése, amit az édesapjától hallott még az első világháború idején, vagyis az, hogy akik a magyarokkal állnak össze, azok mindig elveszítik a háborút, ugyanannak a világszemléletnek kétféle kifejeződése. S ez esetben természetesen szükségtelen a magyar-német kapcsolat valódi történelmével szembesíteni a népi bölcsességet. S másodszor azt sem árt tudni, hogy ezek a földmíves emberek egymás közt sem bőbeszédűek, de a náluk hatalmasabbakkal, főként idegenekkel szemben gyanakvóak, visszafogottak. Korántsem biztos, hogy annyira tudatlanok, tájékozatlanok, mint mutatják. A jelenetben megmutatkozik Brainer által tudatlanságnak értelmezett archaikus világszemléletük, de ott van óvatosságuk is.9 Egyébként Brainer hol erélyesen, hol tárgyilagosan, de többször figyelmezteti őket, hogy ne törődjenek semmi mással, csak a munkájukkal. Ez neki személyes érdeke is, hiszen nem szeretne konfliktusokba keveredni. (Elvileg ő maga is bármikor a frontra kerülhet, akár büntetésként.) De annyiban azért szolidáris a vendégmunkásokkal, hogy őket sem akarja bajban látni.

Márkus Béla szemléletes megfogalmazása szerint ebben a regényben az a fő kérdés, hogy „mi lesz, ha a »puszták népe« a nagyvilággal találkozik". Kis Pintér Imre a nagyvilág helyett a történelem fogalmát használta, s a morális dilemmát emelte ki. Szerinte „A regényhősöknek az értelmes és erkölcsös cselekvésre objektívan nincsen lehetőségük; ha élni akarnak: cinkossá kell lenniök, szándékaiktól, indokaiktól függetlenül, erkölcsiségük ellenére. E ponton kap átvittebb jelentést a kisregény címe: Magyarok. A történet problematikája a nemzeti önismeret, a magyar történelem súlyos és gyötrelmes konfliktushelyzetei felé mélyít. Kérdése: lehet-e elítélni embereket vagy embercsoportokat olyan méltatlan helyzetért, amelynek ők ugyan részesei, de nem az okai, amelynek valójában maguk is kiszolgáltatottjai." Én úgy gondolom, hogy Balázs Józsefben az elítélés gondolata föl sem merült. Ha ugyancsak második világháborús regényének, Az ártatlannak csak a címére figyelünk, már maga az is cáfolat. Igaz, az 1970-es években már reálisabb összefüggésekben vetődött fel a magyarság második világháborús szerepe, de még mindig élt az „utolsó csatlós" torz képzete, s Balázs József azok közé tartozott, akik e csatlósminősítés ellen hadakoztak. Kis Pintér Imre a tehetetlenség kiváltotta bűntudatot említette. Elismerte, hogy „e tíz ember helyzetében méltóbban viselkedni nem lehet", s úgy látta, hogy „Az író nem eszményít, és nem vádol. Jól látja, hogy a törést a csoport szubjektív igaza és a regényszituáció külső - nagyobb arányú szóval - történelmi igazsága között semmi hatalom nem szüntetheti meg."

A szolidaritáseszme ott él ebben a tíz emberben. Az nyomná el a bűntudatot? Mert az aligha mutatkozik meg bennük. Tehetetlenségüket valóban érzékelik, de lázadozni csak akkor kezdenek, ha saját magukról van szó, akár anyagi értelemben, mint a krumpliszedés elszámolásakor, akár szellemi síkon, mint Ábris temetésének megszervezésekor. Nem csupán önző érdek ez, nem is csupán nemzedékről nemzedékre öröklődő hagyomány. Egy számukra teljességgel idegen világba vetődve, nyelvtudás és eszközök nélkül, még ha kommunisták volnának, akkor se lehetne tőlük öngyilkos partizánakciókat elvárni. Vajon tisztességesebb lett volna, ha nem vállalkoznak németországi munkára? Hiszen ezzel is a fasisztákat segítették. És ha itthon maradnak? Az egész magyar gazdaság kényszerűen a németeket szolgálta. S akit behívtak katonának, az is. Számukra nem volt érdemi választási lehetőség. S így még mindig jobban jártak, hiszen valamennyire segíthet48