Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 12. szám - Ballagi Zsigmond: Mohács után; Jobb tán a darvakkal; Palinódia (versek)
a kőház, éppen kigyújtják a gyertyát, faragott padra vetve a derékalj. Másnap aztán a piactér kövén lassan lépdelni végig ügetni sorban zászlók alatt harsonások körül. Látszik mind a folyóról a harminckét rakott torony győzőnek zúgó harangok szava a víz fölött aranyos lombok nyúlnak a gálya kötélzete közt a magasba le a hullám zöld színéig elér valahány árboc lobogója szőnyeg borította hídon patkó dobrokol ékesen kivarrva indul kincsei közt az egyházi rend minden hallja a flótát szólni kvinternát hegedűt tégedistent énekelnek oltár előtt meg az utca során választ ráad a falakon túlról búgó szóval a kürt. Ámul társával Gellért csudamódra a parton a magyaroknak szimfóniáját hallod zengeni Walter? Jobb tán a darvakkal 1956. december A tél igéz. Az esőhullta tél. Ködével rámszakadt, síkos sarában csúszom a sebzett járdán, s mintha álomból, közelednek hozzám lassuló autók tárgyias lámpákkal. Ez a városom: görccsel, veszettül, makacson, haraggal, ésszel, reszketéssel, meredt mosolyokkal, zúzott kövek közt, elpattant versekkel fogok élni itten. Van ilyen otthon. Ez nem szonett-kor - üvöltésidő. Köszönd még, hogy ha jambusban üvöltök. Az én testem nem fogott ki golyót. Engem egyedül hagynak. Átússzák a jéghideg Rábát, vagy szuronnyal telt erdőn lopakodnak át koccanó foggal. Annyian vannak, mint a tömeg az omlott Nagykörúton.
