Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 12. szám - Tornai József: Versek
Tornai József A véres kád fölött A mindennapi hírekből csak az emberiség bábeli torony-arca néz rám. Nincs más arc. Hazudozás, templomokban megszentelt gyilkolás, tankfogú háború rángatózik a gyerekkori mosoly maradékán. Rikácsolnak a végzet-letagadók, a sokkal-jobb-lesz-holnap-jövendölők. És nem tudják az égbe-zengő hegyek csúcsán elmélkedő szellemek sem, meddig kell még itt fürödnünk? Lebegnek a nagy, véres kád fölött. „Volt erdők és ó nádasok Fűrészelik ki a fákat, sikkant az üregi nyúl: azt üzenem nagyapámnak, találkozzunk ott alul, majd helyettünk egyik bankban ugrik nagyot a betét s képeskönyvben halhatatlan lesz rólunk a nyuszi-kép. Volt erdőkben, nádasokban se őzek, se madarak nem maradnak, olyan gyorsan gyilkolják a tájakat: isten szerelmes csodáit, melyeket majd semmi más nem pótol, míg nem villámlik egy újabb Ősrobbanás.
