Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 12. szám - Molnár Miklós: Bolond Istók zápszínháza
- Le a dolgozó nép ellenségeivel!- Le az amerikai imperializmussal!- Éljen a Szovjetunió!- Robbantsuk föl az Öregtemplomot! A sokaság fortyog, átkozódik és gesztikulál. Kevés embernek tetszenek ezek a bekiabálások. - Kuss! Anyátoknak ugassatok! - bömbölik itt is, ott is. Istók ezalatt megadóan tűri, hogy lemeztelenítsék alsótestét, aztán a deresre kötözzék (melyet a Munkásmozgalmi Múzeum adott kölcsön a mai különleges alkalomra). Állandó feszes dobpergés közben munkához lát a főkorbácsnok. „Múljék el tőlem e 150 bürökpohár!", fohászkodik Istók, midőn először sújt le rá a kancsuka; a harminckilencedik korbácsütés után elájul. Az ítélet-végrehajtás után a városi pártbizottság rendeletére vendégül látják a hatalmas gyülekezetei. 777 akó bor, 800 hektó sör, 200 liter pálinka és 3500 pár virsli fogy el. A nép ordítozva élteti Istókot, hiszen neki köszönheti a krőzusi ingyenlakomát. A viharos lelkesedés hamarosan zendülésbe csap át. „Mindent elsöpörni!" Benyomulnak az Állami Áruházba, és amit csak találnak, kihajigálják az utcára. Ezután az élelmiszerraktárakhoz vonulnak, és szilajul hozzálátnak a készletek kidobálásához. A boltokban ugyanezt cselekszik: elmozdítanak minden ehetőt és ihatót. Amerre elvonul a tömeg, széltében-hosszában hangos szóval követeli az ablakokon kibámészkodó asszonyoktól, hogy hajigáljanak ki mindent az utcára, amit csak a házban találnak, s ezt az asszonyok kezdetben kissé vonakodva, de aztán egyre lelkesebben meg is teszik, úgyhogy élelmiszer, evőeszköz, lakberendezés nélkül marad a város - és végül elpusztul. Semmiféle hatósági erőszak nem tud gátat vetni a rettenetes autodafénak. A pártbizottság hiába kér rendőri és katonai erősítést, sőt a szovjet helyőrség elvtársi közbelépését: Magyarvár városa - féktelen indulatában, halálosan megutálva a förtelmes jelent, semmilyen jövőben sem bízva már - megsemmisíti önmagát. A korbácsolástól tetszhalálba ájult Istókot Freud papa viszi le a püfölőemelvényről, és Csukár Balázs veszi a hátára; ők mentik meg a pusztulástól. Istók nem lehelte ki a lelkét a kancsuka alatt. Egy cigánykolónián tér magához. Százráncú öregasszony kenegeti a sebeit valami vajákos gyógyírral. A betyár mindenségit, mégiscsak körmös kuruc, tökös kunsági gyerek ő, a megpü- föltetés kínjait igyekszik hát kutyába se venni. Kurta ingét erősen huzigálja lefelé, hogy ne látsszon ki a férfiassága gyökere. A cigány asszony, Szabrina anyó recsegésen nevet, mintha hatalmas, ősöreg tölgyfa ágait ropogtatná a szél: - Ku- kurikú, kiskakas! Nem lett annak semmi baja, lelkem-virágom. Sok szépasz- szonyt megbúbolsz te még azzal, sukár magyar meg roma csajokat, még tán az én bukaresti unokámat is. Freud papa közbeszól: - Fiam, a kakaskáddal igen jóízűeket fogsz te muzsikálni csak úgy magadnak is, és közben Kelet Szultánjának érzed majd magad. Mintha egy kitörni készülő vulkánt, a világ leghatalmasabb tűzhányóját simogatná egy végtelenül finom és gyöngéd kezű, jóságos és bölcs profi tündérlány, 8
