Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 12. szám - Molnár Miklós: Bolond Istók zápszínháza
Molnár Miklós Bolond Istók zápszínháza Dologtalan olvasó! Hasznos talán és mulattató is, ha a közelmúlt (sőt nincs kecmec, és nincs kegyelem: a közeljövő), a CaeaaHo b Bem-pim operett-bolsevizmus gyászos kergeségei, dagályos kisszerűségei, robbanó habostortákkal teli históriái a nyilvánosság tudomására jutnak, és nem felejtődnek el. („Mi egykor bánat, az ma komédia.") Az írás ugyan kópé mesterség, a semmittevés egyik körmönfont válfaja, de nem gyerekjáték, és ha már nekiül az ember, többnyire jutalmat is vár érte. Nem pénzt vagy díjakat, hanem hogy olvassák a művét, és dicsérjék vagy csepüljék, ha van miért. Megvallom, én sem veszem rossz néven, ha foglalkoznak szóbarkácsolataimmal. Töltsétek vele kedveteket, lássátok, hogyan élt egy ember a kozmosz csodái között, melyeket ilyenolyan kényuralmak vészei - még inkább a kondicionált én káprázatai - gyakran elhomályosítanak, sőt ki is oltanak. A mű keltette tetszésteket vagy elutasításotokat tükörként használva, szemléljétek friss szemmel önmagatokat! „Negyven év nem old meg semmit, se hatvan, sem ezer. Esetleg egy napfölkelte." A szív világossága és a lélek békéje legyen mindnyájunkkal! ***** December 20-án, hétfőn két fegyőr átkíséri Bácskerekre, a járásbíróságon reggel fél 9-kor kezdődő tárgyalásra. Istókot a Pőcsik Farkas Mátyás nevű mária- nosztrai elítélttel bilincselik össze; személyvonat másodosztályán utaznak, alig van hely. A motorvonat ványadtan kínlódik át a tar fekete tájon. Senki sem mer hozzájuk szólni; meglehet, rablógyilkosnak nézik őket. Az állomásról gyalog mennek be a bíróságra, végig a főutcán; a platánfák komor vigyázzban állnak. Gereben tanár úrnak, Istók szeretett latintanárának, aki a kétcsöcsű templom előtt Horatius és Petőfi Sándor társaságában fagylaltozik éppen (Horatius sztracsatellát, Petőfi oroszkrémet, Gereben tanár úr citrom fagyit eszik), földbe gyökerezik a lába, amikor két fegyőr közt, rabtársával összebilincselve, elhalad mellette egykori tanítványa. Egy koncepciós tyúkper fináléja; purparlé a biliben. A bírónő türelmesnek és jóságosnak látszik, mint egy szép kövér anyakecske. Az ügyész a gyomorfeké- lyes keszegek jól ismert fajtájából való; kivont karddal védi Istóktól a „népi demokráciát". A tanúk unisono betojt, a büntető-bohózathoz készségesen asszisztáló csapatában egy, csak egy legény akad, akiben megcsillan a magyar huszár4
