Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 11. szám - Czakó Gábor: A víz
Valamennyi démonkirály sötét anyja s valahány Elvetemült, gyalázatos cselekedet gyökere, Ez bizony a méreg-átkú jaksa-tudat s a mohó Vágydémonok gerjedelme, mi az elmét köti le! Démonkirálynak megannyi fegyvere és mindahány Félrefajzott tanokból lett méregháló-szövedék Kísérőjével süllyeszt el becses árut s elfedi Teljesen a napot, holdat és a fénynek követét! Poklok összes bejárata, létforgatag valahány Útja-módja mindhiába ösztökéli rágva ma A nirvána állhatatos urát - végül maga lesz Kit magába zár az örök tömlöc izzó lángfala. De most újra visszahúzna kalodát és láncokat, Köteléket font köribém, rabul ejtett, bezárt, jaj! Tébolytíott, mint a részeg vagy ki őrült - s a Három Örököt, a Négyes Testet felsebeztem ezáltal! Mily temérdek fü, fa földön, csillag égen! - ó, mi sok Porszemcséből, csepp-esőből állnak össze tengerek! Ámde bűnöm, balfogásom mindezeknek számait Milliószor meghaladja - ó, mi szörnyű rengeteg! Fenséges és dicsőséges Jézus buddha! Kegyelmed Oly végtelen! Szánj meg íme, oldozzad fel bűneim! Fájdalomtól elgyötörve arra kérlek egyre én, Hogy e méreg-tüzű tengert tőlem tovaűzzed ím! Szabadulás illatozó vizét kérem - illessen A tizenkét kincsű föveg, ruha, nyakék kegyesen! Föld porától mosd le, kérlek, égi lelkem s vond be majd Dicsőséges ékszerekkel - tedd igazzá lényegem! Távoztasd a három telet, három méreg-kötelet, Valamint a hat rablót, a hat mérgező szél hevét! Dharma-tavaszt bocsáss le, hogy természetem talaján Annak fája virágozzék, annak hozza gyümölcsét! Csendesítsd el a tüztenger hatalmasan tomboló Hullámait! Sötét felhők, sötét ködök falán át Engedd ó, a Dharma napját mindenüvé ragyogni, Mely megadja szívem, lelkem fényes, tiszta nyugalmát!
