Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 11. szám - Czakó Gábor: A víz
Jézus dicsérete Első ének Hódolatunk, te becses fa, aki örök-virágzó! Dicső kincsek ékesítnek, hozzád nincs mi fogható! Serkented a tehetséget, feltöltöd a híjakat, Lombozatod és virágod (...) Minden buddha szirmaidból bontakozva lép elő, Minden érett bölcsességet gyümölcseid hoznak el, Fényfiaknak öt fajtáját gyarapítód, és a vágy Öt fajtájú démonai általad kárhoznak el. Aminthogy a teljes-tudat mindig tiszta s világos, Emlék-jelet mutatsz annak, ki őszintén ébredő; A szilárdan és kitartón törekedőt egyenes, Sima útra vezéreled, hadd járja azt végig ő. Felnyitottad elszenderült buddha-szemem, s láthatom A négytájú, csodálatos dharma-testet véle már; S felnyitottad buddha-fülem kapuját is, amellyel Hallhatom a Három Örök tisztán csengő dallamát. Nyitott szívvel magasztallak hát és minden zavaros Gondolattól szabadulván, igaz szókat ejt a szám: Tudatlanság miatt eddig elkövetett bűneim Szűnjenek meg, bánom őket tiszta szívből, igazán! Öröktermő kincsfa! Lelkek lét-tengere, hallgasd hát Kegyesen, mit súgnak szívem őszinte, hű szavai! Mérhetetlen neved minden régióban otthonos, Mérhetetlen adottságod minden helyen hazai. Valamennyi fénytermészet kegyes atyja s valahány Kifosztottnak könyörteli anyja! Kérünk titeket: Amint Jézus a Fénybuddha megfogadta 6, a vad Farkasoktól mentsetek meg, minket tőlük védjetek! Kincsestár vagy ó, te Nagy Szent, mérhetetlen gazdagság! Becses kincsed, drágaságod nem apad el, mind telik, Adakozol az ínséget szenvedőknek és ki-ki Mint a szíve megkívánja, azonképpen kap, merít.
