Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 11. szám - Czakó Gábor: A víz

rülési költségeket, műszaki kérdéseket és technikai feleleteket lát. Közös erővel sutba vágták a folyók partján élő emberek évezredes tapasztalatait. Az ENSZ jelentése szerint „1995-ben a bolygó lakosságának 20%-a nem jutott elegendő ivóvízhez, és 50%-a a tisztálkodási vízszükségletét nem tudta fedezni. Ha a vissza nem térülő vízkivétel jelenlegi évi 4r-5%-os növekedési üteme megmarad, akkor 2025-ben a népesség kétharmada súlyos vízhiánytól fog szenvedni, és 2200-ra az egész édesvíztartalék kimerülhet. A vízért való küzdelmet súlyosabbnak jósolják az,olajért vívott harcoknál." (Jóléttan, Környezetvédelmi Minisztérium, 1999.)

A XIX. századi magyarországi vízépítők árvízveszély-elhárításra, valamint termőföldek elhódítására hivatkozva a folyókat gátak közé szorították. A kanyarokat átvágták, a medreket megrövidítették, hogy a víztől, ettől az egyre drágább kincstől, minél sebesebben megszabadítsák az országot. A folyószabályozás végső eredménye az éltető víz kiűzése. A következmény az árvízszintek emelkedése, a Duna-Tisza közének sivatagosodása, az ivóhelyek megszűnése és a halállomány megcsappanása. Messze vagyunk már attól, amikor a Tiszában kétharmad rész volt a víz, s egyharmad a hal.

*

A víz az élet előföltétele, de ugyanakkor az emberi élet magasrendűségének jelképe is - sokféle alakban. Először is a víz fizikai és szellemi értelemben egyaránt tisztít: a keresztények vízzel keresztelkednek, a templomba lépő katolikus szenteltvizet vesz az ujjára, és keresztet vet magára, hogy megtisztuljon. Rituális tisztálkodást végeznek a zsidók, a muzulmánok, és sok más vallás követői is. Ahol mód volt rá, ott a városközpontokat forrás köré szerkesztették, ahol nem, ott mesterségesen készítettek csorgókat, szökőkutat.

Fölöttébb érdekes, hogy csodálatos események, pl. Mária-jelenések színhelyén rendszerint források fakadnak. A kínai folyókban, tavakban sárkányok tanyáznak, akik nem vérengző vadállatok; ők látják el a helyi istenség hivatalát.

Nyelvünkben a vízzel kapcsolatos szavak rendszerint szélsőséges hangulatokat idéznek föl. Vagy áldást jelentenek, pl. forrás, zápor, sőt, magának az áldás szónak is van bőséges eső értelme stb., vagy átkot: áradat, árvíz, buzgár stb.

Népmeséink emlékeznek arra, hogy őseink a mai vallások előtt sok tízezer évvel sokat tudtak a víz mélységes erejéről és értelméről. A Berze Nagy János gyűjtötte népmesében a halhatatlanság királynéja pontosan a világot határoló folyó fölött lakik. Kastélya ott lebeg, ahol az ég a folyó túlpartján már leereszkedik. O ad a királyfinak két kulacsot: „itt folyik egy forrás, töltsd teli belőle az ezüstkulacsodat. Ha ebből a forrásvízből akárkit lefröcskölsz, ha ezer élete volna, akkor is halál fia lesz."

Aztán egy másik csapóajtóhoz vezeti, az alatt is forrás fakad: „No, te királyfi, ennek a forrásnak, amely az örökkévalóság kősziklájából fakadt, olyan tulajdonsága van, hogy ha valaki ezelőtt négy- vagy ötezer esztendővel meghalt is, Iw csak egyetlen csontfikáját megtalálod, s ráfröcskölsz ezzel a vízzel, hétszeme ifjabban fölébred."

62