Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 11. szám - Buda Ferenc: Rendkeresés (Jegyzetlapjaimból)
más: rombolása, ellehetetlenítése annak az önmagát szervező és szabályozó rendszernek, amely nélkül az emberi faj fennmaradásában bizakodni merő önáltatás. A fenti mondatot a soproni egyetemen tanító s kutató Agócs József megállapításával tenném teljesebbé: „A holocaust, a földi élet pusztulása közelebb van az utolsó lépéshez, mint az elsőhöz. Az ökoszisztémák és a bioszféra organisztikus tulajdonságait s minden létfeltételét figyelembe vevő szintetikus tudomány, az ökoszisztéma- és bioszféra-biológia hiába kínál biztos gyógymódot. A minden újjal szembeni természetes szellemi tehetetlenség, a hagyományokon alapuló létezés féltése, a sokkal súlyosabb kórképtől való félelem legyőzése nélkül bemutatni sem lehet a bioszféra-biológia kórképét és gyógymódajánlatát. A paradigmaváltáskor szükséges elfogulatlanság, önzetlenség, valamint a gondolkodásunk alapjait érintő ellenőrzés nélkül nem juthatunk el odáig, hogy ne csak a „fajok sokféleségét" lássuk veszélyben, hanem az önszervezett élelmi hálózatok tűrőképességét, megújulási képességét is. Hogy ne csak vízrendezőket, erdészeket, vadászokat lássunk az „ökológiai krematórium" mögött, hanem politikusokat, bankárokat, tudósokat, sőt magunkat is; hogy a passzív védelem, a kisebb kár okozása helyett az éltetés, a megújhodás, az »orvosi jellegű« természetátalakítás szükségességét hirdessük." * A huszadik századdal ránk szakadó, belénk döbbenő bizonytalansággal szinte egyidejűleg vált meghatározóvá a halál bizonyossága, a halált teremtő bizonyosság. Nem új jelenség ez a maga nemében, ám a történelem során először e nemrég magunk mögött hagyott században teljesedett ki s vált tömegessé, mondhatni globálissá, miután időről időre jókora területeken sikerül abszolút hatalmat kiépítenie: a különböző színezetű és eszmei hátterű (kommunista-bolsevista, náci-fasiszta, nemzeti, ill. vallási fundamentalista vagy egyszerűen csak személyi) diktatúrákat. Hosszasan vizsgálhatnék a parancsuralmi rendszerek természetét, az adott korra s földrajzi környezetre jellemző sajátosságait. Közös lényegük egyetlen mondatban is megfogalmazható: az érdekérvényesítés, valamint a vitás kérdések „elintézésének" leghatékonyabb, legcélszerűbb útja-mód- ja a fegyveres erőszak. Ehhez természetesen ki kell alakítani a megfelelőképp riasztó s félelemkeltő ellenségképet (az a legjobb, ha ez az ellenségkép valakire- valakikre - némi adjusztálással - eleve ráilleszthető), féltő gonddal ápolni kell a hadsereg nimbuszát (a hatalom egyéb megtestesítőjével együtt), s végül, de nem utolsósorban fennen hangoztatni kell azokat a (másokénál nyilván magasabb- rendű) eszméket, eszmei értékeket - egyenlőség, testvériség, szabadság, demokrácia, társadalmi igazságosság, erkölcsi rend, hazafiasság, biztonság, béke, sőt szeretet (hogy tovább ne soroljam) -, amelyek nevében s jogos védelmében a nehézpáncélosok, rakéták s harci repülőgépek megindulnak az előre kiszemelt célpont(ok) felé. Elindítóik pedig képtelenek okulni korábbi tapasztalataikból: gondolkodásuk négyszögletes, a kerek világ nagy része viszont kívülreked e négyszögön, ezért nem tudnak hát mit kezdeni győzelmeikkel sem (amennyiben 54
