Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 11. szám - Papp Tibor: A varrónő

pott valamelyik biztosíték, de ezzel kapcsolatos puhatolódzása nem vezetett eredményre. A kutyáról, látván Ella anyáskodó szeretetét, Olivér csak burkoltan példálódzód, de addig sose jutott el, hogy megmondja neki, néha olyan érzése támad, mintha a házban egy idegen férfi tartózkodna, aki rettenetesen utálja őt, aki mindenképpen meg akarja akadályozni, hogy együtt legyenek, s aki csak arra vár, hogy megrohanja, halálra marja, széttépje őt.

A fekete őszi felhőktől különösen sötétbe boruló viharos estén, néhány lépésnyire az özvegy nyomdászné házától, leszögezi magának, hogy Ellához igyekszik, mintha sokszori ismétlés után is még le kellene ezt szögezni - hiába minden akarata, hogy csak erre koncentráljon, mintha megingott volna a bizalma, a teasugárral ütögetett porcelán csésze csilingelése nem akar elcsendesedni a fülében, érzi a tea melegét a torkában, Madame Lulu süteményének édességét a nyelvén, és kényszeredetten veszi tudomásul, hogy a hideg utcai szél vizet csapkod az arcába, esernyője alatt is ázik. Az elmúlt hónapok alatt kitanulmányozta a lehetséges útvonalakat, váltogatva használta őket, nehogy feltűnjön valakinek, hogy ez a fiatalember már megint itt megy el a ház előtt. Most a legrövidebbre esik a választása. Bevág a rue Leclercq-be, a bal oldali járdán a házakat súrolva halad célja felé.

Ha Ella nincs otthon, s ez a gondolat immáron többedszer feldereng az agyában, a nadrágja szára már olyan lucskos, mintha bokáig érő tócsában tapicskol- na, ha ma este sincs otthon, akkor mivel mossa tisztára Ellát saját maga előtt, aki legutóbb azzal mentegetődzött neki, hogy egy klienshez kellett elvinnie a megrendelt ruhát, amit nem tudott csak estére befejezni. Később elszólta magát, hogy egy férfivel találkozott, akivel hajnalig iszogattak, Olivér nem ezt vette zokon, hanem azt, hogy nem volt otthon, csak a kutya, amikor becsengetett hozzá. Egyre inkább, ha a házra gondol, nem Ellát, hanem a kutya ugatását hallja. Ez kétségtelenül annak a jele, hogy szakadás fenyegeti kapcsolatukat, hogy ritkábban úszik egyik parttól a másikig és vissza az érzelmek kettejüket összekötő kompja.

Talán az esőzés monoton kalapálása teszi, hogy gondolatai kiszabadulnak Ella keskeny házához lehorgonyzóit rögeszméjének szorításából. Szeme előtt női arcok úsznak el, szaggatott menetben, Pintye, Anna, Olga, Teri, Gizella, Bea. Bea, akinek vörös bokorfején harmatként rügyeztek az esőcseppek amikor a múlt ősszel a szekta bálját észrevétlenül otthagyva a kertben találkoztak, s persze felrémlett sikertelen akarásuk is, de most úgy érezte, hogy ebbe a szálba belekapaszkodhat. Mi lenne, ha megkörnyékezné, Beának nincs kutyája, s a könyvelő férj is talán áthágható akadály. Nem szívesen hasonlítja össze a vékony csontú Beát és Ellát, de kétségtelenül oda lyukad ki, hogy van bennük közös vonás, mégpedig az aktív szerepvállalás a szerelmeskedéshez vivő úton; az egyikkel a kinyilatkoztatott vágy beteljesületlenségéig jutott el, a másikkal a beteljesülés mellett egy harapós kutyáig.

A Leclercq utca vége felé Olivér már olyan szutykos, mint egy ázott egér, szí- ve-lelke vizes, tócsák nőnek a testében, de elszántan és reménykedve megy tovább. Szívesen Ella meleg hasára hajtaná most a fejét. Végre megérkezik a Reine Astride sugárút 26-os számú háza elé. Kétszer megnyomja a csengőt. Olyan ha27