Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 11. szám - Papp Tibor: A varrónő
címet, egy nagyon keskeny emeletes házacskát, mely nálánál nagyobbak közé volt beszorítva, mint egy leánykórus karonfogva összefűzött első sorában a legkisebb kórustag. Piros téglás arcán szájként mutatkozott az első emeleti fehérrel szegélyezett ablak, a második emeleti pedig olyan volt, mint egy küklopszszem. A földszinti bombabiztos bejárati tölgyfa ajtót úgyszintén fehér csík keretezte, miként a négyzet alakú, magasra emelt ablakot is. Illedelmesen két rövidet csengetett, lépések közeledtek és hamarosan nyílt az ajtó, majd jóindulatú villámcsapásként ott állt előtte a kissé molett Frankelné, azaz Ella, házi papucsban, kerek térdeit szabadon hagyó rövid, feszes szoknyában, fehér selyemblúzocskában, akárcsak egy üres mező közepére varázsolt virágzó akácfa. Olyan váratlan volt a tünemény, hogy Olivérnek elállt a lélegzete, köszöntésre mozgatta a száját, de hang nem jött ki belőle. A selymen keresztül látszottak karjának pihéi, mint egy gőzhomályos ablakon át a téli orgonabokor csupasz ágai. Kéznyújtásnyira voltak tőle duzzadó mellei, melyeket annak idején elrejtett a nagykabát, érezte lehelletének illatát, látni vélte a bőrén elfutó kis hullámokat, és érezte, hogy Ella hosszú szempillái alól árad a meglepetés öröme. Ilyesmit, a dédnagyapjától maradt bölcsesség szerint, nem tudnak (talán nem is akarnak) letagadni a nők, csak részben. Ezer remény gyökere furakodott a leikéig. Nem egy nő, hanem a nő állt előtte, aki nem is volt igazán szép, aki csak nagyon nő volt, ősidők óta babonázó érett asszony, olyan, mint a nyári körte, amelyik, mikorra megérett, akkor a húsává formált szervetlen anyaggal már megfelelően kitöltötte a testét, melynek rugalmas puhasága finom szutykos nektárt ígér legbelül. Ilyen lehetett egy bibliai csodálatos jelenés, gondolta. A folyosó nyitott alagútjának bejáratában Ella megjegyezte, micsoda megtiszteltetés neki egy többszörösen nem idevalósi fiatalember látogatása, majd betessékelte a jövevényt. A jobbra nyíló ajtó a nappaliba vezetett, mely műhelyként is szolgált, erre utalt a két varrógép és egy elölgombolós, cseresznyemintás ruhába öltöztetett fejetlen próbababa. Kanapé, két fotel és csipkével leterített asztalka foglalta el a szoba felét. Olivér átadta a rábízott párnahuzatot, leült a kanapéra, elfogadta a kávét és a kísérőként felkínált whiskyt. A beszélgetést a szintén whiskyző Ella vezette. A tónust a kíváncsiság és az asszonyi ösztön szabályozta.- Miért pont Liége-be jött? Hogyan tudott átjutni a vasfüggönyön? Tudta-e, hogy hová megy, amikor elindult? Magyarországon maradt-e mögötte egy darabka szerelem? Milyen viszonyban van Madame Luluval? Azt mondják, jó asz- szony, de nagyon kíváncsi természet, mindent tud, ami a városban történik. Sőt, egyesek szerint olyat is tud, aminek semmi köze nincs a valósághoz. Mondott valamit rólam? Olivér elmondta neki, hogy a véletlen hozta Belgiumba, azért, mert ide kapott ösztöndíjat, a vasfüggönyön gyalog kelt át, de az átkelés olyan kalandos volt, hogy erről majd máskor mesél, ha idejük és alkalmuk lesz rá egyszer. Amikor ráadta fejét a menekülésre, nagyon pontosan tudta, hogy hová akar menni: nyugatra, de hogy ott hová, arról halvány fogalma sem volt. Többnyire Párizs derengett a szeme előtt meg a francia nyelv, ha már valamilyen nyelvet meg kell 19
