Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 1. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT TÓTH MENYHÉRT - Borzák Tibor: Zöld lábú lovak
de nem tudta eldönteni, melyik is az ő földje, úgyhogy a szomszédéba vetette el. Miskén csak Pajesznak, Menyukónak hívták. Ez nem zavarta, tisztában volt vele, hogy mire tartják. Ő is szerette becézni az embereket, Péter nevű férjemet Petrikónak, János testvéremet Janikénak szólította. Engem mindig kapacitált, hogy írjak verset a kiállításaira. Csak azt fájlalom, hogy én nem kaptam tőle legalább egy tenyérnyi rajzot emlékbe. A kalocsai megnyitón ezt mondtam el: Addig meg nem nyugodtam, Míg ide nem jutottam. Most, hogy végre itt vagyok, Sok szép festményt láthatok. Vásznon élő emberek, Nekem mégis tetszenek. Fáradtság és küzdelem, Végtelen nagy türelem. Tisztelet a Művésznek, Ezt mind nekünk festé meg. Amikor a miskei általános iskola felvette Tóth Menyhért nevét és felavatták a szobrát, akkor is megosztottam a gondolataimat az egybegyűltekkel. Az újság megemlítette a nevem, sőt le is fényképeztek Menyus bácsi szobránál. De a költeményemből egy sort sem idéztek. Pedig szívből írtam. Kapáltam a kertben a paprikát, a jegenyésen át ráláttam a szoborra. A zsebemben mindig tartottam papírt és ceruzát, hogyha eszembe jut valami, azonnal le tudjam jegyezni. A szomszéd Rozika néni tényleg megjegyezte: „Ki látott már lila tehenet, meg zöld lábú lovakat?" Ám Menyus bácsi mindent megmagyarázott. Türelmesen győzködte a kételkedőket, hogy amikor a lovak a fűben lépkednek, a lábaik zöld színezést kapnak. Egyszer a férjem, a sógorom, meg a „mozis" Pista bácsi meglátogatta Menyus bácsit. Nézegették a festményeket. Az egyik alak láttán megszólalt a mozis: „Te, Menyhért, azért ez szebb volna, ha szivart is festenél a szájába." Menyus bácsi elképedt: „Hát nem látod, hogy ez egy nő? Hogyan nézne ki szivarral a szájában?" Jót derültek az egészen, aztán megittak néhány pohár bort. Jól elkalandoztam, tessék inkább meghallgatni az előbb emlegetett versemet: Erdőn túl egy udvaron, Némán áll egy kőszobor. Elmereng a semmibe, Most már nincs mit tennie. Festő volt Ő, amíg élt, Szegényesen éldegélt. Sokan meg nem értették, Inkább bolondnak hitték. Lila tehén, vagy zöld ló, Festő, ez mire való? Érthetően elmondta, És neki lett igaza. 105
