Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 1. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT TÓTH MENYHÉRT - Dömötör János: A vásárhelyi kiállítás

hetett volna oldani valamely egyéb szállításhoz kapcsolva a Tóth Menyhért- művek Vásárhelyre kerülését.) A drága, áldott emlékű, naiv Tóth Menyhért mit sem tudva a szállítással kapcsolatos „összeesküvésünkről", bement a Műcsarnok igazgatójához, C. Józsefhez, aki komoly bürokrata pártember volt. Ahogyan Menyus előadta, kedvesen érdeklődött az igazgató elvtárstól, hogy mi lesz az ő képeinek a szállításával. Az igazgató elővett egy nagy árkus papírt, kiterítette, többször átnézte, majd közölte, hogy Tóth Menyhért- kiállítás nincs benne a munkatervükben, így szó sem lehet semmiféle szállításról. Hivatkozott ránk is Tóth Menyhért, hogy már ki van nyomtatva a meghívó, és feltétlenül kellene a szállítás. Mindhiába. Menyust idézem: „Jánosom, végül azt mondtam neki, hogy nem ismeri-e a humanizmus fogalmát. És képzeld, nem ismerte!" Ezután felhívott bennünket, és közölte a lesújtó hírt. Mi elmondtuk neki, hogy nem a legszerencsésebb volt a látogatása a velünk való előzetes beszélgetés nélkül, mert ezek után már nem merik barátaink vállalni a szállítás lebonyolítását. Viszont, mivel még egy hónap volt a kiállításnyitásig, azt javasoltuk neki, hogy adja fel a műveit címzett fizeti módon, vasúton a múzeumnak. E megállapodás után vártuk a műveket, és ahogy múlt az idő, közeledett a nyitás, naponta érdeklődtünk küldeményünkről. Még pénteken is negatív választ kaptunk, holott vasárnap, 1964. február 23-án nyitottuk volna a kiállítást. Szombaton is hiába érdeklődtünk, pedig, amint később kiderült, a küldemény már pénteken délután megérkezett, csak a kiadásra jogosult raktáros éppen tanyai disznóvágáson volt aznap, emiatt nem kaphattuk meg. így érkezett el a kiállításnyitás ideje. Elég letört állapotban voltunk, mert csak 5 perccel 12 óra előtt érkezett meg Tóth Menyhért kiállító művész. Hóna alatt azonban hozott hat keretezetlen saját olajfestményt. Eredetileg azt terveztük, hogy Supka Magdolna nyitja meg a kiállítást, amit el is vállalt, amit azonban gyermeke betegsége miatt nem tudott abszolválni. Ezért rövid bevezetőm után mit volt mit tenni, beval- lottuk, hogy a vasúti szállítmány nem érkezett meg. Viszont itt van hat műve a mesternek, és szívesen látjuk az érdeklődőket a múzeumigazgatói irodában. Megnézzük a műveket, bizonyos képet kapunk ars pictúrájáról, és elbeszélgetünk az alkotóval. Mintegy tizenöten be is jöttek az irodába, néhány pótszéket emiatt kölcsönöznünk is kellett más helyiségekből. A festmények körberakása után a művész azzal kezdte, hogy ő nem a szavak embere. Szerencsére így is körülbelül két órát beszélt életéről, törekvéseiről, környezetéről. Sajnálatos, hogy a múzeumnak ez időben csak egy magnetofonja volt, és azt a távollévő néprajzos kutató használta. így nagy veszteség, hogy nem örökíthettük meg az elhangzottakat. Arra máig emlékszem, hogy elmondta, volt idő főiskolás korában, amikor szegénységük miatt gyalog ment fel Miskéről Budapestre, a főiskolára. Megrendítő volt, amit édesanyjáról mondott, aki már nagyon betegen közel volt élete végéhez, mégis az utolsó mondatainak egyikével arra figyelmeztette gyermekét: „Fiam, gondoskodj az emberről!". Ez az ember az éppen akkor tetőt javító ácsmester volt. Ezután, amire még emlékszem, beszélt az évtizedeken át volt fő kereseti forrásáról, a majoránnatermelésről is. Ezenkívül beszélt természetesen a fehér színnel kapcsolatos filozófiájáról is. Szerinte, a fénytani törvényekre alapozva, a fehér szín önzetlen, altruista karakterű, mert visszaveri a fényt, a sötét pedig egoista, önző, mert magába szívja.

Hétfőn természetesen már kiadták a vasúti raktárból a péntek óta ott lévő festményeket. Közösen megrendeztük a kiállítást. Nem feledhetem, hogy Tóth Menyhért ritka népművelői érosszal a kiállítás nyitva tartásának három hete alatt mindig pontosan megérkezett, és zárásig fogadta a látogatókat. Szerényen bemutatkozott, és utána elkezdte türelemmel magyarázni festményeit.

A Művészeti Alap Virág utcai alkotóházába volt beutalva, és ott ezalatt, az életmű különleges részeként, három szobrot is alkotott. Egyet Bíró Illés műszaki szakember vett meg, ez az ülő bronzfigura ma egy orosházi gyűjtő tulajdonában van.

99