Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 10. szám - Cseke Péter: Kisebbségi életmodell teremtője
Cseke Péter Kisebbségi életmodell teremtője Debreczeni László vallomásai a száz éve született László Dezsőről Valahányszor a Szabók bástyája felől befordulok a patinás Farkas utcába, és elhaladok a középkori és újkori Kolozsvár emlékeit őrző belvárosi református templom mellett, még mindig az az érzésem: csak azért nem jön szembe velem Debreczeni László - a nyolcvanon túl is szálfaegyenes tartásával -, mert már betért a templommal átel- lenben László Dezső otthonába, egy kis diskurálásra. Magát László Dezsőt személyesen nem ismerhettem, napjainkban is mintául szolgáló, máig emlékezetes prédikációit sem hallgathattam, ám negyedszázada mégis úgy él bennem, mint aki lebírhatatla- nul jön felénk az Időből. Ezt a felismerést egyrészt az 1930 és 1940 között megjelent írásainak köszönhetem, másrészt azoknak a találkozásoknak, amelyeknek a nyolcvanas évek elején szellemi haszonélvezője lehettem dr. László Ferenc - László Dezső testvéröccse - lakásán. Szellemtársai és elvbarátai, Jancsó Béla és László Dezső elhunyta után ugyanis Debreczeni kimért léptei a kolozsvári egyetem központi épületének tőszomszédságába vezettek, a Király utcai 11-es számú ház kapujának kilincsét nyomta le minden péntek délben. Kávéhiányos időkben is mindig várt ránk egy-egy csésze valódi fekete, és nekem semmi más dolgom nem akadt, mint hogy beszélgetéseik alap- gondolatait feljegyezzem, az Erdélyi Fiatalok történetével és utóéletével kapcsolatos tényeket rögzítsem. Persze, nem felkészületlenül érkeztem. Debreczeni Lászlónak sem ideje, sem kedve nem volt ahhoz, hogy visszaemlékezéseit papírra vesse. A két világháború közötti korszellem megértéséhez azonban - és ennek volt egyik fóruma, alakítója az Erdélyi Fiatalok is - szívesen hozzásegített, amennyiben dr. László Ferencnek, a folyóirat egykori titkárának a jelenlétében célirányos kérdéseket teszek fel neki a kolozsvári értelmiségnevelő műhely működésével kapcsolatosan. A Központi Egyetemi Könyvtárban akkor már a kutatók előtt is zárolták a folyóiratot, így hát Feri bácsitól kaptam kölcsön rendre a gondosan beköttetett évfolyamokat. Másrészt: nyugdíjas éveiben az volt a legkedveltebb foglalatossága, hogy elkészítse az Erdélyi Fiatalok - máig kiadatlan - repertóriumát, lajstromba vegye bátyja szellemi hagyatékát. Minden előfeltétel adott volt tehát ahhoz, hogy az Erdélyi Fiatalokat szerkesztő László Dezső - ez állt a folyóirat címlapján - szellemképét felidézhessük halálának tizedik évfordulóján. Ebből semmi sem került a nyilvánosság elé akkoriban. Egyrészt azért, mert az idős Debreczeni maximalizmusba hajló igényessége, aggályosságig menően körültekintő és pedáns fogalmazásmódja (az alább olvasható mélyinterjúrészlethez emlékezet47
