Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 10. szám - Molnár Vilmos: Béla kézre kerítése (novella)
Molnár Vilmos Béla kézre kerítése Október közepén többnyire már csípősek a hajnalok. A gyárnegyed környékén, ahol véget ér a város, még csípősebbek. Szemekben az álom maradéka, nem fog a beszéd senkit. Halotti menethez hasonló, csak valamivel gyorsabb vonulás. Morcos képpel, tömött sorokban, szaporán a gyárkapu felé. Egykedvű, egyenletes, egyirányú mozgás; egyremegy. De most szembe is jönnek: kettő. Egy pár rendőr. Többnyire úgy csinálják, hogy az egyik altiszt, a másik kiskatona. De ezek úgy csinálják, hogy mind a kettő altiszt. Egyenruhában, egyforma rangban, egyszerre lépnek. Erősen pár-rendőr ők ketten: ikrek. Tényleg azok, születésüktől fogva. Nem mintha másképp is azok lehetnének. Párabbak ők minden pár rendőrnél. Másrészt egyenruhában az ikrek is ikrebbek. Tudják ezt ők is. Kicsit rá is játszanak. Egészen egyformán csinálnak mindent. Mozdulataik feszesek, csak semmi lazaság. A hám nem akkor boldog, ha lötyög, hanem ha ráfeszül a lóra. Fellépésük magabiztos, érződik, hogy nem ma kezdték. Hatásosan alakítják azt, aminek hatósági szervnek látszania kell. Hadd ámuldozzanak a népek. A népek nem ámuldoznak. Kicsit viccnek hatnak ők így együtt. De kora reggel a népek nincsenek vicces kedvükben. Rendőrtől még annyira sem. Nincs semmi röhögés. Némán kitér előlük mindenki. Egyedül egy ember az egy ember. Megduplázva kicsit már olyan, mintha jelentene valamit. Mintha szükségesnek látták volna őt megismételni. Fontosságát hangsúlyozandó. Fontos dolgokra nem figyel a nép. A vagongyár és a villany telep között sáros utca kanyarodik be. A végében a régi papírbegyűjtő elhagyott raktárai. Szavatoltan szélvédett hely, a betontető nem ázik be, az ottfelejtett papírhalmok előzékenyen kínálkoznak takaróként. Régi Színházkritikák lefűzött évfolyamai, Nietzsche-könyv leszakadt borítója, kissé megpörkölődött szélű Élet és Tudomány. Egy kulturált hely. Kívánhat-e jobbat alvásra valaki? A hatóságok tudomása szerint itt lapul meg Béla. Vezetékneve bizonytalan, talán nincs is neki. Nem akar ő urizálni, ő csak egy olyan egyszerű Béla. Nem sok vizet zavar, többnyire szem előtt sincs. Torzonborz vörös szakálla némileg ugyan vad külsőt kölcsönöz neki, koszoszöld pulóvere sem hat bizalomgerjesztőén. De máskülönben egy egészen ártalmatlan Béla. Eléldegél a régi papírbegyűjtőben. Falatozni eljár az üzemi étkezde kukáihoz. 18
