Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 10. szám - Kovács András Ferenc: Rembrandt kortársa; Régi nóta, nyűtt vonóra (versek)
Régi nóta, nyűtt vonóra (Hódolat Apáczai Cserének!) „És honnan vannak egyházunkban annyian a kereszténység alapelemeit sem ismerő, lelkipásztori álarcot magukra öltött papok, lomha hájtömegek, papi állásokkal üzérkedők, farkasok, bérencek? És az iskolában annyi élősdi éhenkórász, a tudományok híveinek álarcát magukra öltött üresfejű emberek, az iskolaügyek rókái? És az állami életben annyi megvásárolható bíró, Bileám-követő ügyvéd, annyi igazságtalan per, méltatlan adóztatás, zaklatás, zsarolás?" (De summa scholarum necessitate, 1656) Erdélyben, útszélen, Apáczai Csere, Sosem egyes madár dalol - Csak dolmányos varjak hangján Akácfa csicsereg. Mit sem tud az Magyar Encyclopaedia Effélékrül... Barbár nyájban Mívelt agynak, nagyokosnak Lenni komédia! Te se akarj bölcsebb, Csak taplósabb skálát - Pöffeszkedő palást alól Gálád, kevély balgatagság Kilóg, mint az lóláb. Tudás lángja korom, Mit kanyargós füst pök - Kiátkozza pártoskodván, Kegyelemmel pecérkedvén Pár haragvó püspök.
