Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 9. szám - A 70 ÉVES ILIA MIHÁLY KÖSZÖNTÉSE - Balotă, Nicolae: Ligeti Ernő (1891–1944)
Nicolae Balotä Ligeti Ernő (1891-1944) Méliusz József ír arról, hogy barátaival együtt gyakran jártak fel Ligeti Ernő hangulatos kolozsvári lakására, ahol parázs vitákat folytattak a fasizálódással szembeni védekezés lehetőségeiről, meg arról, hogy hogyan lehet közös csapatba terelni a különböző célú, de a humanista kultúra közös értékrendjét valló embereket. Ligeti Ernő a polgári liberalizmus szellemében vezette hetilapját, a Független Újságot. Rá emlékezvén Méliusz külön kiemeli az író, publicista Ligeti kapcsolatát a Korunk marxista szerkesztőjével, Gaál Gáborral. Amúgy a Napkelet, amit Ligeti Ernő 1920-1922 között Paál Árpáddal, Kádár Imrével és másokkal közösen szerkesztett, akár a Korunk elődjének is tekinthető, mint ahogy egyesek annak is tekintették. A napilap számos olyan köztudottan baloldali érdeklődésű munkatárssal dolgozott, mint például Dienes László, Endre Károly, Franyó Zoltán, Sinkó Ervin, Tompa László, Déry Tibor és mások. Ligeti Ernő, a vérbeli újságíró a Nagyváradi Napló és a Keleti Újság szerkesztőségeiben kezdte publicistái pályáját. 1924-ben tagja volt az Erdélyi Szépmíves Céhet megalapító írói társaságnak. 1940-ben Budapestre költözött, ahol négy évvel később, családjával együtt a nyilasok meggyilkolták. 1942-ben Kolozsváron publikált szellemes emlékiratában, a Súly alatt a pálmában nemzedékének két világháború közti élményeit tárja az olvasó elé. Portréfestői tehetsége azonban már korábban, a dokumentumértékű Erdély vallatása (1922) című munkájában megnyilatkozott. Ligeti, aki hosszú ideig a Keleti Újság külpolitikai rovatánál dolgozott, Páneurópai mozgalom (1933) című írásában fejti ki demokratikus, antifasiszta gondolatait. Irodalmár volt, a szó legteljesebb, leghitelesebb értelmében, csaknem minden műfajban otthonosan mozgott. A fent említett írások mellett versei, elbeszélései, regényei, esszéi mind egy csodálatra méltóan termékeny szellem sokoldalúságát bizonyítják. Magányosan ezer tavasz között című első verseskötetének megjelenése (1913), és az egy évvel tragikus halála előtt, 1943-ban publikált Noé galambja című regény között eltelt évek során a kolozsvári író jelentős életművet alkotott. Igaz, hogy a már-már túlzott termékenység alkalmanként az egyes Ligeti-művek minőségének rovására ment. Vallomásos-gondolati lírájából (az említett kötet mellett még az 1924-es Én jót akartam tartozik ide), elbeszélésköteteiből (Asszony 1920, Vonósnégyes 1928, Modern Robinzon é. n. stb.) határozott művészi arcéllel rendelkező személyiség körvonalazódik, de az esztétikai tudatosság hiányosságai rossz irányba befolyásolják életművét. Ligeti időnként hajlamos feláldozni a magasabb művészi értéket a szórakoztatás kedvéért. Soha nem ír ponyvát, de különösen regényeiben időnként a nagyközönség ízlését kiszolgáló megoldásokat alkalmaz. Olyan író művei ezek, aki elég művelt ahhoz, hogy elkerülje a trivialitás csapdáját, de ahhoz nem eléggé rafinált, hogy közepes írásaiban ne legyen akaratlanul is giccses. Azonban igazi írói érzék lenyomata látszik még az olyan elbeszélésekben, regényekben is, amelyekben Ligeti inkább a könnyed szórakozásra vágyó olvasó kedvét keresi. Egyik, román nyelvre is lefordított regénye, Az idegen csillag, amely egy néger származású Shakes- peare-színész, Ira Aldrige regényes élettörténete, ékes bizonyítéka Ligeti elbeszélői találékonyságának, annak a könnyedségnek, amellyel képzelőereje képes idegen világokat, kultúrákat megjeleníteni. A nagy Kean utóda a brit, amerikai és európai színpadokon Ligeti kép90
