Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 11. szám - Nagy Gáspár: Mint tükörben felejtett szavak... (Orosz István: Útvesztők című bibliofil verseskönyvéről)

No itt kell megérezni elemi fölszikrázásával a verset, meg ott ahol „a folyosókon bujdosó, alvajáró óceán" jön a papíron velünk szemközt, máshol meg a „Verssorok közt általsütve ferdén / Dominózik a padlón a napfény." S ahol az égszínkékre legnagyobb természetességgel, rímhelyzetben csak a széncinkék csaphatnak le. Úgy, hogy a fülünk és a szívünk is belecsöndül.

Valamikor egy ómexikói, talán naivnak tetsző, de szerintem zseniális megfogalmazásban olvastam „a költészet attól költészet, hogy úgy viselkednek benne a szavak, mintha először találkoznának." Tehát a váratlanságok: titkos keresztutak, hirtelen elénk táruló nyiladékok, másként villanó tükrök kérnek és kapnak ilyenkor szavakat s egy másik dimenziót.

llyes helyekre próbáltam rámutatni az előbb Orosz István Útvesztők című kötetében, melyet jószívvel ajánlok most e kiállítás-füzér első lépcsőjeként - mint szép és nemes verskiállítást - az Önök figyelmébe.

(Elhangzott a Budavári Szent Mihály Kápolnában a Vincze Galéria könyvbemutatóján, 2003. augusztus 1-jén.)

121