Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 4. szám - Széles Klára: „Kusza“, „zavaros“, - vagy „ígéretes“ ifjú költőnemzedék?

csoport, irány közös indulásánál. Gondolhatunk akár a Holnap-antológiára.) Ha viszont az irodalomtörténetileg új irányba térő áramlatot figyeljük, - s eltekintünk a fent említett fajta első megjelenéstől, írók közti korkülönbségtől -, akkor joggal kérdezhetnénk: Kányádi Sándor vajon nem tartozik ide, lényegében? És Páskándi Géza?7

Utóbbi a határesetek között is határeset. Vagy talán maga a „határ"? Egyrészt, mert ő maga tiltakozott, s tiltakozna legjobban a bárhova besorolás ellen. Másrészt azért, mert az ő első kötete (

Piros madár, versek, 1956)) már csak azért sem lehetett Forrás-kötet, s azért is különleges sorsú, mert hiszen ő az, akit éppen a kritikus költői indulás idején állam és közrend elleni izgatásért hatévi börtönre ítélnek. így, míg kortársai pályakezdéseik gondjaival foglalkoztak, ő - 1957-től 1963 februárjáig, börtönben ülve - mind fizikailag, mind szellemileg egész más szempontból, más oldalról meditálhatott a kortársi valóságon. Mégis - saját felfogásom szerint -, lényegében szerves tagja, résztvevője, jelensége ennek az irodalmi áttörésnek. Művei - különösen a Holdbumcrángtól (versek, 1966) kezdődően az Üvegekig, (elbeszélések, 1968) s Az eb olykor emeli lóhátig (párbeszédek, színművek, 1970) - különböző műfajokban, de egyaránt tagjai, részei a jelzett irodalmi áttörésnek. S gyorsan visszacsatolva mostani központi témánkhoz: a Korunk feltétlenül ilyen értelemben szerepelteti, „veszi be" - amint lehetséges - Páskándit is saját következetes irodalmi állásfoglalása, ízlés-választása sorozatába

Mert - és itt alakulnak a Korunk irodalom-választási, közlési, szerkesztési szempontjainak összetevői - a generációs, illetve irányzat- és ízlésbeli váltás, fordulat elsősorban „esztétikai norma"-váltás, egyféle „kánon"-váltás8(voltaképp: az irodalom valóban élő folyamatszerűségének ki- és felszabadítása). Az együtt induló költők zöme, az akkor uralkodó-kötelező (alkotóerőt gúzsba kötő) szocialista realista témákkal, formákkal szemben magánéleti gondjairól, érzelmeiről vall. Ráadásul olyan elődökhöz, olyan hagyományokhoz nyúl vissza, olyan kifejezési módokat választ, amelyek kimondottan vagy hallgatólagosan, tiltott határokat lépnek át. Élnek az 1920-as évek avantgárd mozgalmainak eszközeivel: szabad asszociációkkal, expresszionista, szürrealista képekkel, stb. Nem egyszerűen arról van szó, hogy felelevenítik, folytatják ezt a fajta örökséget (amely az erdélyi irodalomban annak idején viszonylag kevés nyomot hagyott, - Bartalis János gondolatritmusra épülő versei tartoznak e nyomok közé). Az említett fiatalok, főként e tehetségek legjava egészében új, addig ismeretlen egyedi alkotásmódjához, merész, személyes látásmódja, szemlélete kifejezéséhez, költői világa szavakba foglalásához teremti meg saját és új formáit.9 Ezt a „szabadosságot", vakmerőséget, az adott korlátok meghaladását, netán ledöntését - a korabeli politikai megrendülés, a Szovjetuniót, s a tőle függő országokat érintő „olvadás" (Ehrenburg), a SzK/b/P huszadik kongresszusa teszi lehetővé. Ámde a magyarországi 1956-os forradalom, a nevezetes, dicsőséges október 23-a, s főként, ami ezt követte, s ahogyan a leverése egyben minden hasonló szabadságmozgalom sorsát eldöntötte, - nyilvánvaló módon, alapvetően befolyásolja a veszélyesnek, eretneknek ítélt művészi, irodalmi mozgalmak esélyeit, kereteit is.

Nem állt szándékomban bármiféle politikai, történelmi jellegű kitérőt tenni. De a szóban forgó fiatal írócsoport esetében aligha kerülhető meg ez a körülmény. Hiszen - (ha beletartozott az első Forrás-nemzedékbe, ha nem) Páskándi Géza hatéves börtönbüntetése szorosan kapcsolódott ezekhez az eseményekhez. Másként, véletlenszerűen - mondhatnánk: fatálisán - Lászlóffy Aladár is életében először éppen a kritikus 1956-os októberi napokban érkezik Pestre (ez akkoriban igen ritka, kivételes utazásnak számít), s közvetlen szem- és fültanúja lesz a kirobbanó forradalomnak.10 Élményekkel és tárgyi emlékekkel érkezik vissza Kolozsvárra. Mindez alapvetően (közvetlenül, vagy közvetve?) befolyásolja az irodalmi pályák alakulását is? A közléseket? Ma sem biztos, hogy pontosan tudjuk követni, kikövetkeztetni az összefüggéseket. Mindenesetre a már említett, elismerő bemutatkozás, közös szerepeltetések után (1956. december, 1957. december, Igaz Szó). 1958 áprilisától

112