Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 9. szám - Fehér Zoltán: Históriások, fűzfapoéták meg mindenféle írogató emberek

háborúját. Erről a háborúról sokat írtak abban az időben a magyar újságok is, s az olasz-magyar barátság miatt rokonszenvvel.

Rajta, rajta, ti olaszok, föl, föl, föl,

Fönt lobogjon a zászlótok, fönt, fönt, fönt,

Tartsatok fönt nég sokáig (Sic!)

Velencétől Ades-Abebáig,

Milánótól Cairóig,

Lobogjon az olasz zászló fönt, fönt fönt,

Hadd vesszen a tudatlanság,

Szűnjön meg a rabszolgaság, szűnjön hát,

Legyen egyszer már igazság.

Elhamarkodott volna ítéletünk azonban, ha nyilasnak gondolnánk, hisz 1936. június 18- ára köszöntő verset ír Horthy Miklós születésnapjára:

A magyar nép azt kívánja Hogy az Isten életben sokáig tartsa,

Hogy a hazát naggyá alkothassa. Amen.

Politikai mondanivalójú költeményeinél jóval nagyobb a száma a szerelmes és a - nem tudok jobb szót erre a műfajra - pletyka-verseinek. Előbbiekben néha-néha még egy-egy népdal-reminiszcencia is felfedezhető (Aki szép lányt akar venni...), utóbbiaknak meg a 18. századi pajkos énekekben találhatjuk meg elődjét. Lássunk előbb a szerelmes versekből. A sorozat címe: Vadvirágok és rózsák dalai.

Tiszáninnen vadvirága,

Újkécskének violája.

Aki szép lányt akar kapni,

Idejöjjön házasodni.

Szép viola ez a szőke,

Menyasszony lesz majd belőle.

Pálóczi Horváth Adám talán a 18. század végén jegyezte le az alábbi csúfondáros versikét. Benne három város asszonyainak laza erkölcsét adják hírül országnak-világnak:

Pápán, Győrben Komáromban,

Jó szokás van az asszonyban:

Ne szólj neki, csak ints neki,

Mindjárt tudja, mi kell néki.

Nagy Pál bizonyára nem olvasta az Ötödfélszáz énekeket. De tudhatta, hogy ha egy megnevezett település erkölcsi visszásságait teszi szóvá, az érdekli az olvasókat. Itt még a kívülálló ítélkező szerepében tetszeleg körülményeskedő mondataival. Mintha a közismert magyarnóta kezdő sorával indítana: Már minálunk, babám, az jött a szokásba...):

93