Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 9. szám - Fehér Zoltán: Históriások, fűzfapoéták meg mindenféle írogató emberek

ka regösök is így kezdték hősénekeiket Anonymus korában. Tinóditól már egész sor hasonló kezdő formulát idézhetnénk.

lm egy krónikát mondok, meghallyátok,

Talán mását soha nem hallottátok... (Eger vár viadaláról való história)

Már hallyátok vesztét az Ördög Mátyásnak (Ördög Mátyás veszödelme)

Hallyátok már Ali basa dicsőségét (Budai Ali basa históriája)

Sok csudák közt hallyatok egy csudát

Mint elvesztétök az vég Temesvárat (Az vég Temesvárban Losonczi Istvánnak haláláról)

Gyerekkoromból, az 1930-as évekből, máig őrzők emlékezetemben egy kezdőformulát, nyilván egy vásári históriából. Talán a vásárban ragadt rám, vagy olvastam a nyomdai kéziratban, ki tudja már. Valahogy így hangzott:

Jó magyar testvérek, ide figyeljetek,

Hallgassátok végig e szomorú éneket,

Hogyan vetett véget gonosz mostohája,

Két kis árva életének.

A nyomdánkban készült história hasonló megszólítással kezdődik.

Hallgatóim, e történet de gyászos,

Hol ez történt, Temesvár, az nagy város,

Hat gyermeknek, atyjuknak és anyjuknak,

Mind a nyolcnak elvágta a nyakukat.

Ezután huszonegy négysoros versszakon keresztül meséli a vérfagyasztó történetet háromütemű tizenegy szótagos, páros rímű versezetében. A huszonkettedik versszakban aztán az erkölcsi tanulságot így fogalmazza meg egyre döcögősebb mondataiban.

Minden gyilkosnak így kellene járni,

Ki másoknak az életüket elveszi,

A jó Isten úgy büntesse azokat,

Mint a bérest, aki családgyilkos volt.

Tinódi szintén élt az utolsó versszakok tanulságtévő szándékával:

Dúlást kóborlást ti hátrahaggyatok,

Tisztaságban, józanságban maraggyatok,

Csak az egy Istenben jámborul bízjatok,

Minden igyetekben nyereséggel járlmttok. (Szegedi veszedelem)

(A paraszti levelek kezdő és záró formulái épp ilyen merevek és kötelezőek voltak, de előképeiket megfigyelhetjük pl. gróf Károlyi Sándor kurucgenerális feleségéhez írott leveleiben is. Az úri írásbeliségnek ez az eleme tehát leszállód a népi írásbeliségbe, s ott meggyökeresedett.)

90