Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 1. szám - Végel László: Naplójegyzetek, 2001 (II. rész)

völgyi László, az Országos Rendőr-főkapitányság kommunikációs igazgatója, több bűnügyi regény szerzője. Száraz pontos, tényekre hivatkozik, a kiszámíthatóságra, a menetrendre. Az irodalomkritikusok viszont a versekre hivatkozva továbbra is a végzetes öngyilkosság teóriáját vallják s el sem tudják képzelni, hogy József Attila ügyetlenül mászott volna át a szerelvények között. Talán a költőket kellene faggatni erről, bizonyára akad még néhány szkeptikus lírikus, aki különbséget tesz az élet és a költészet között.

(Az idénymunkában izmosodik a nemzeti érzés) Kisebbségi politikusok nem győzik ecsetelni a bácskai magyarok határtalan boldogságát, azért mert a státustörvénynek köszönve idénymunkásként előnyben részesülnek. Ettől erősödik bennük a nemzeti érzés, licitál túl mindenkit egy értelmiségi. Történelmi pillanat! Az idénymunkának köszönve végre integrálódott a magyar nemzeti közösség! Az egyik itteni idénymunkás-jelölt viszont megkérdezi tőlem: És mi lesz a schengeni vízummal? Kerülgetem a választ, mint a macska a forró kását. Csaba László közgazdász minapi cikkét mesélem át. Ok, mármint az EL) az elefánt, mi, mármint a magyarok az egérke vagyunk, ők szabják meg a haladás irányát. Ezért valószínű, hogy a 2004-hez képest további két- vagy akár hároméves késés is bekövetkezhet, mire az első országok, köztük Magyarország az unió tagjává válhat. Az idénymunkás-jelölt bólogat. „Akkor időt nyertem. Szeretnék még egyszer a Balaton vizében megfürödni. Hiszen nekünk úgysem lesz tengerünk."

(Határon túli tartalékok) A magyar munkaerőpiacon nagy hiány lesz - jelentette ki Orbán Viktor egy gazdasági tanácskozáson -, ami szükségessé teszi a határon túli tartalékok bevonását. Magyarország felvirágozatásában a határon túli magyarok képezik azt a pótlólagos forrást, aminek köszönve a magyar állam megőrizheti tőkevonzó képességét. A miniszterelnök azt is látja, amit a helyi kisebbségi vezetők nem akarnak látni. Vagy jól érzékelik, de nem akarják, vagy nem merik kimondani, hiszen Orbán jóslata tapintatosan leleplezi a kisebbségi szóvirágokat. Lesz belőlük még részünk. Lesznek még hamis próféták. Viszont a valóság mégis az, hogy használható tartalék leszünk a munkaerőpiacon. Csábítjuk a tőkét. Van tehát feladatunk. Ennyi és semmivel sem több. De nem is kevesebb!

(]ót mulattunk, mégis) Fullasztó meleg várja a pesti könyvhetet. A város nehezen veszi a lélegzetet. Késő délután egy irodalmi estre térek be, főleg fiatal írók lépnek fel. Ügyes nyelvi fordulatok, nyelvjátékok, néha pedig pompás viccek. A fiatal közönség jót mulat, érti ezt a nyelvet. Cinkoskodik. Azzal az érzéssel üldögélek a székemen, hogy egy nemzedék titkolja, hogyan vélekedik a korról, amelyben él. Valami furcsa neofrivol üzenetről van szó, amelynek a lényegét így foglalnám össze: ez a kor nem az övé. Nem fog besétálni a koreszme kelepcéjébe, mert úgy véli nincs koreszme. De mi lesz akkor, ha a kor sem akarja majd vállalni ezt a nemzedéket? Csak azzal vigasztalódhatunk: jót mulattunk, mégis.

(Vagy pesti, vagy bácskai) Egy vajdasági származású mérnökkel találkozom. Nem nosztalgiázom, mondta, magam döntöttem, nem gyártok alibiket, nem akarok ködösíteni; azért települtem át, mert itt sokkal nagyobb a jövedelmem és az érvényesülési lehetőségem. A jövedelmem akkora, hogy nem kell nosztalgiáznom. Ezzel csak azok élnek, akik nem tanultak meg saját lábukon járni, tehát időnként hazarohannak élményt gyűjteni, azzal a reménnyel, hogy akkor itt is jobban elismerik őket. Nem, nem olvasom a pesti bácskai irodalmat, néha ugyan könyvet veszek a kezembe, de az legyen vagy pesti, vagy bácskai. Mérnök vagyok, tehát nem szeretem a szimulációt.

(A szembesülésről) A Vörösmarty téren lépek fel, a beszélgetést a helyszínről közvetíti a Kossuth Rádió. Beszélgetőtársam a múlttal való szembesülésről faggat. Igen, válaszolom,

75