Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 7-8. szám - Kapuściński, Ryszard: Lapidárium V. (III.-IV. rész – fordította: Szenyán Erzsébet)

szomszédos falucskát, mert az innen is látható. Ott van fönt, a dombon. Hogy távolabb mi van, azt a nagyapa nem tudja, de azt mondja, hogy ott is biztosan minden úgy van, mint itt.

Amikor a fiú befejezte, az öreg rám mosolygott, és kezével a dombon lévő falucska felé intett - arra, ahol véget ért a világ.

Az afrikai írók, többek között Ngugi Wa-Tiongo vagy Chinua Achebe, bírálják Joseph Conradot, Karen Blixent és másokat azért, amit Afrikáról írnak (A sötétség mélyén, Volt egy farmom Afrikában). Szemükre vetik, hogy más fehér írókhoz hasonlóan nem azért mennek Afrikába, hogy megismerjék, hogy feltárják annak sajátos világát, hanem azért, hogy megbirkózzanak holmi egyéni, szubjektív gondokkal, hogy kikapcsolódjanak, felejtsenek stb. Vagyis Afrika, ha létezik számukra, csak mint háttér, mint díszlet létezik, amelyben e földrész lakói csak névtelen és alig látható árnyakként suhamrak ide-oda.

Még mindig Afrika:

Mauritánia. 1963-ban egy francia újságíróval, Szenegálból indulva, Mauritánia sivatagos vidékein utazunk keresztül. Egy haldokló falucskához érüxrk. Halott emberek ülnek az agyagviskók falának dőlve, vagy hevernek az udvarokon szanaszét. Valamilyen járvány vonulhatott végig a környéken - kolera, cerebral malaria vagy ki tudja, mi. A trópusok hihetetlen mennyiségű betegséget szülnek. Az ócska viskók között kutyák rohangálnak idegesen, meghatározott cél nélkül, mintha megkergültek volna. Az egyik kunyhó küszöbén aszott öregember ül. Még él, mert kinyújtja a kezét. A franciának van néhány aszpirinje, odaadja az öregnek, aki el is veszi, de nincs ereje, hogy tenyerét összezárja, s a tabletták szétszóródnak a földön. Megyünk tovább, Nouakchott felé. A város szélén csendőrőrs áll. A bádog barakkból kijön egy elhanyagolt külsejű csendőr. Francia útitársam említést tesz neki a kihalt falucskáról. A csendőr közönyösen hallgatja, megrántja vállát, s cigarettát kér, majd sietve visszabújik a barakkba, mert a nap irgalmatlanul éget.

Uganda. John Kon misztikus-militáris mozgalma. Emberei gyermekeket rabolnak, verik, éheztetik őket. Az egyik kínzási módszerük az, hogy az egész évben uralkodó iszonyatos hőségben (Uganda és Szudán határvidékéről van szó) ezt a sanyargatott, zavarodott gyereksereget reggeltől éjszakáig tartó vonulásra kényszerítik. Az eredmény kimerültség, eltompulás, levertség, apátia, céltalanság. Időnként csoportos őrület tör ki köztük, ilyenkor a gyerekek falvakra támadnak, mindenkit legyilkolnak, égetnek, fosztogatnak, ha egyáltalán van még mit fosztogatniuk.

A trópusok vallásainak szigorúbb szexuális tiltásokat kell tartalmazniuk, mert a forró éghajlat miatt könnyebben lehet hozzáférni a női testhez.

Trópusok: a száraz évszakban növekszik az emberek mozgása, ez a látogatások, útra kelések időszaka. Az esős évszakban más a helyzet - csökken a mozgás, a fel112