Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 1. szám - Végel László: Naplójegyzetek, 2001 (II. rész)

(Egy európai éjszaka) Az olasz polgárok kapkodva, az utolsó pillanatban léptek az urnák elé. Estére hosszú sorok a szavazóhelyek előtt, úgyhogy sok szavazóhelyen még a hajnali órában is tartott a szavazás. Az első részeredményeket reggelre ígérték, az első exit poll eredményei szerint Berlusconi jobbközép koalíciója vezet. A közvélemény-kutatók az Euró­pai Unión belül nagy aggodalmakat keltő sajtócézár kiütéses győzelméről beszélnek. Auszt­ria után Olaszország! Reggelre azonban kiderül, előnye mégsem olyan nagy. A jelölt ígéri, hogy rendet tesz, s gondoskodik, hogy az olaszoknak legyen mit aprítani a tejbe. A válasz­tási inga ingerülten az életszínvonal felé lendült ki. Ami idővel könnyűszerrel a szimpla de­magógia prédája lehet. Mindez ott játszódik le, ahol az életszínvonal mégis magas. Nyo­masztó európai éjszaka! A brüsszeli bölcsek magabiztosak, mindenki meg van győződve arról, hogy nem történik nagyobb baj. Nem! De valami mégis történik. (Ide jutottunk'.) „Nem állok szóba vele", mondja egy vidéki banktisztviselő. „Kivel?" „Ta­mással." „Miért?" „Mert ő egy másik kisebbségi párt tagja. Állandóan ócsárol bennünket." Ide jutottunk, gondolom magamban. Valamikor a nyolcvanas évek végén együtt léptek ki egy másik pártból. Megosztották gondjaikat, együtt iszogatták a fröccsöt a kisvárosi kocs­mában. Elégedetten idézik meg ifjúságukat. Szép volt. Aztán ötvenévesen meg akarták vál­toztatni a világot. Ez is szép volt. Aztán a világ megváltoztatta őket. Ki a tettes? ('Tömjénillat) A szlovákiai Magyar Koalíció Pártja részese belépett a kormányba, ám rövid időn belül kiderült, hogy a pártvezetők a kelleténél jobban belesüppedtek a bársonyszékek­be. Az értelmiségiek, éppen azok, akik a szlovákok iránti nyitottságukról ismeretesek, mint például Grendel Lajos és Szigeti László, ez ellen kifogást emeltek. Nyilvánvaló - állapítja meg a Pro Minoritate című kisebbségi folyóirat szaktanulmánya -, hogy ez eltökéltebb fellé­pésre ösztönözte Bugár Béla pártelnököt. Ez a példa a szlovákiai magyar politikai elit érett­ségét bizonyítja, azt, hogy hisznek a közéletben, s tudják, hogy ez nélkül nem létezik ki­sebbségpolitika. Sajnos, a mi politikai elitünk kormányzati szerepvállalásáról csak dicshimnuszokat lehet írni, ha pedig az elmarad, akkor az elit tömjénezi önmagát. Nyilat­kozatok, közlemények, interjúk tömkelegé. Csak két dologról feledkezünk meg: az életről és a szellemről. (jancsi és Juliska) A vízvezeték-szerelő a csapokat javította. Első osztályú olasz áru, fontol­gatta magában, majd beletörülte a kezét a patyolat-tiszta törülközőbe és kilépett a fürdőszo­bából. A háziasszony befejezte a kávéfőzést. Az elnyomásra panaszkodott. „Szegény Jáno­som, ez lesz a sorsunk, amíg élünk" hajtogatta, miközben a kávé mellé helyezte a finom csokoládés tortát. „Ismerd el Juliska, melyik párt tagja vagy?", kérdez rá a mester cselesen. Jogot érzett rá, hiszen egy faluból származtak, együtt jártak az elemi iskolába. Csakhogy Ju­liskára rámosolygott a szerencse, férjhez ment egy ifjúsági vezetőhöz, ennek köszönve a gimnázium befejezése után titkárnő lett egy bankban. O meg csupáncsak egy szerszámos­ládával érkezett a városba. Juliska zavarba jött. Bevallotta, hogy ő bizony a kormánykoalíci­ót alkotó párt tagja. „De csak a férjem miatt" kuncogott. A mester megbámulta a drága csil­lárokat és a bútorokat. A szőnyeg is első osztályú, gondolta magában és csettintett egyet a nyelvével. Az asszony tovább kuncogott, megigazította a térdén a pongyoláját. Cinkoskod- va összemosolyogtak, majd az asszony hirtelen a férfi vállára borult. Mintha régi szeretők lettek volna. Vagy talán panaszkodni kívánt csak, maga sem tudván, hogy mire. Vagy egy­szerűen megkívánta a férfit, mint a csokoládés tortát. Szeretkezés közben a régi szép idők­ről beszélt. Az ifjúságról. Egy óra múlva kitessékelte a mestert, mert a férjét várta haza. Mindennek megvan a maga ideje. A vízvezeték-szerelő napok múlva is csak azt sajnálta, nem német márkában kérte a munkadíjat. Pedig úgy szokta. Miért került olyan gyerekes zavarba, morfondírozott magában, hiszen mindig márkában kérte a bért. Napokig még a 68

Next

/
Thumbnails
Contents