Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 7-8. szám - Gál Sándor: Barna füzet (Egy küzdelem lenyomatai 1963-2001)
A mai Új Szóból tudtam meg, hogy meghalt Egri Viktor. Legutóbb a Csemadok XIII. Országos Közgyűlésén találkoztunk. Az első napon egy asztalnál ebédeltünk. Ő volt az első vitafelszólaló. Szépen beszélt, s amikor azt mondtam neki, hogy felszólalásával méltóan kezdtük a vitát, láttam rajta, hogy igen örül a dicséretnek. Tíz éve szinte minden hónapban találkoztunk a Csemadok KB-án, s így láthattam, tanúja lehettem fokozatos hanyatlásának. Csodálatos munkabírása azonban bármelyikünk számára példa lehet. Egri nem volt nagy író, de kitűnő mesterembert vesztettünk el halálává. Mint mesterembernek is volt tekintélye, főleg a szlovák írók körében, bár szlovákul elég rosszul beszélt. Hiányozni fog személye, nem lankadó, érdeklődő szava - de a törvény könyörtelen: a halál kiteljesíti az életet, s ami lezárható, lezárja. Veszteséglistánk úgy nő, hogy az élők megfogyatkoznak körülöttünk. (82. VIII. 7-én.) * * * Két hosszabb verssel készültem el az elmúlt hetekben. Az egyik Az Eden és a Golgota között, a másik a Temetőnk holdudvara. Az elsőt a debreceni Alföldnek, a másikat Szekér Endrének küldtem el a kecskeméti Forrás számára. Remélem, mindkettő megjelenik. Kell is, mert idehaza számomra nincs hely - a Szemlének kéne, tudom, de amíg tart a „Kilmitsiáda", a lábam se teszem be a szerkesztőségbe. (Abban az időben a Szemlének olyan szerkesztőbizottsága „lett", amely minősíthetetlen irodalmi terrorhadjáratot folytatott, elsősorban a fiatal írókkal-költőkkel szemben. Az ez ellen való tiltakozásom okán hozzávetőlegesen öt évig nem adtam írást az Irodalmi Szemlének. Öt év után, amikor újra publikáltam a lapban, az ítéletidő megjelenését követően nagy perpatvar keletkezett; a Szemlét megbírságolták, a novellát belső Imsználatra lefordították szlovákra, nekem pedig előbb zárt, majd nyilvános pártgyűlésen kellett felelnem az ítéletidő miatt. De mert ezidőben jelent meg az Egy éjszaka rövid vigyázása című esszém is, végül rendőrségi ügy lett belőle, pontosabban: belőlem. Többször kihallgattak, nacionalista, irredenta, pesszimista stb. nézeteim miatt.) (82. IX. 9.) * * * Vagy két hete, hogy hozzáfogtam a Pecsét írásához. Régen nem írtam prózát, s a Pecsétet már pár éve dédelgetem, dédelgettem magamban. Egyes szám első személyben írom, a teljes hitelesség érzetét szeretném benne és általa megvalósítani. Csupán a „más" szereplőket nevezem meg; hősöm és legszűkebb családja névtelen. Van az: „én", az „apám", a „né- ném" stb. Az elmúlt két hét alatt mintegy 25 kézzel írt oldal készült el. Ma írtam meg az egyik legnehezebb részt, amikor az „én"-hős elmondja, hogyan volt tanúja anyja és egy legény szeretkezésének, amely „hősöm" egész életére valamilyen módon rányomja a bélyegét. A mai naphoz tartozik az is, hogy a nyomdából kaptam Lacink első verseskötetéből, a D. I. vándorlásaiból két példányt. Az egyiket postára adtam neki - örüljön. (82. IX. 27) * * * Meghalt Gáli István is. Vagy kétszer találkoztam vele az Új írás szerkesztőségében. Hallgatott és szivarozott. Egyszer együtt lifteztünk vele meg Szakolczayval. Akkor is szivarozott. Szakolczay mondta szellemeskedve: „Ha most leszakadna a lift, két Gál esne együtt." Csak a lift egyik fele szakadt le - én még benne maradtam. (82. XI. 2.) * * * Mennél tovább olvasom Duba könyvét, az Örvénylő időt, annál inkább látom, hogy ez sem járható út - mert unalmas. Duba nem tud, vagy nem mer sarkítani. Hősei langymele- gek, erőtlen figurák. Maga a történet unalomig ismert. Minek megírni azt, amit a gyerekek már a hatodik osztályban megismernek?! És főleg: én abban az időben, a kitelepítések után, nem ilyen idilli, nem ilyen békevilágban éltem, hanem harcban - egymást összevágó őslakosok és tirpákok szembenállásának és ölremenésének - és gyakran: szervezetten! 84
