Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 7-8. szám - Gál Sándor: Barna füzet (Egy küzdelem lenyomatai 1963-2001)
„(...) rombolni mindig csak utólag lehet a már meglévő vívmányokat, (...) továbbtördelni már nem érdemes a cserépdarabokat." (Roger Cailliois: Picasso a likvidátor) 1977. január 11. Több, mint egy hónapja tart a betegségem. Holnap megyek az utolsó ellenőrzésre. Már viszonylag jól érzem magamat. Az elmúlt hónap alatt egy elbeszélést és néhány verset írtam, befejeztem a Foh/ót, s el is küldtem a kiadóba. Január elején Szakolczay kért verseket az Új has számára. Úgy látszik, valami történt, hiszen a Tisztább Imvnkm recenziója után ez nem várt fordulat. Pár napot síztem Beke Sanyival az Eprestetőn. Karácsony óta hó van s kemény hideg. A mai nap kivételesen enyhe volt. 77. I. 13. Az elmúlt harminc év alatt annyit romlott a nyelvünk, hogy száz év se lenne elegendő arra, hogy kigyógyuljon és felépüljön. 77. 111. 17. Milyen nyelven hallgathatunk ezután? 77. 111. 25. A déli gyorssal érkezett Balogh Edgár a feleségével. Nagyidai Ernővel vártuk őket. Amikor leszállt a vonatról, köszönés helyett azt mondta: „Meghalt Szalatnai Rezső." Hökkenten álltunk a vonat mellett. Aztán a bőröndöket beraktuk a Trabantba és Nagyidaiékhoz autóztunk. Nagyon meleg tavaszi nap volt. Balogh Edgár, ahogy megérkeztünk, vizet kért. Ernő bácsi sört adott. Sokáig ezen tréfálkoztunk aztán: hogy Ernő bácsinál a vizet nem ismerik. Rebi néni szellőztetett, mert Ernő bácsi bebagózta a lakást. Ahogy letelepedtünk, Balogh Edgár - ahogy már eddigi találkozásainkon is tapasztaltam - mindjárt a lényegre tért: a kisebbségi helyzetről akart mindent megismerni. Történetesen a csehszlovákiai magyarság helyzetéről. Összefoglaltam a lényeges gondokat:- a nyelvi lemorzsolódást- az iskolaügy állapotát- a tanítóképzés megszüntetését- a nemzetiségi képviselet teljes hiányát. Még ebéd közben (gulyásleves, káposzás tészta) is erről faggatott, mondván, hogy ezt vegyem egyelőre a tájékozódás kezdetének. Közben megbeszéltük itt-tartózkodásuk idejére a programot. Ebben két-három személyes találkozás és stószi látogatás szerepelt. S főleg - Budapest után - pihenés. Este fél kilenckor találkoztunk újra. Nagyidaiéknál a TV-t nézték, a Ki, mit tud? elődöntőjét, nagy érdeklődéssel. A népi táncok érdekelték Edgárd bácsit különösen. Mezőségi és más erdélyi táncokról beszéltünk. Ernő bácsi és Baloghné még táncoltak is egy sort. Később átmentünk az ebédlőbe beszélgetni. Balogh Edgárt minden érdekelte. Éjfélig beszélgettünk, olykor vitatkoztunk is. Balogh Edgár beszélt a romániai magyar iskolaügy helyzetéről, s arról, hogy milyen lépéseket tettek, ha olyan tendenciák kezdtek eluralkodni, hogy a magyar gyerekek román iskolába járjanak. Hangsúlyozta az anyanyelvi oktatás alapvető fontosságát: „olyan az, mint egy erős vasrács-szerkezet - mondta -, melyre minden más felépíthető". Lényegében az általam is hangsúlyozott gondolatot erősítette meg. Ez nem új. Üj az, hogy Romániában erről kormány szinten tárgyalhattak az ottani magyarok képviselői az államfővel. Nálunk erről szó sem lehet. Ismét a magyar politikai képviselet teljes hiánya és csődje bizonyosodott be. A sarlós nemzedékkel kapcsolatban elmondta, hogy Budapesten 25-en jöttek össze. A lényeg - Balogh Edgár javaslata -, hogy 1978-ban a volt sarlósok Rozsnyón vagy Gombaszögön újra találkozzanak, de legyenek ott szlovákok és csehek is, sőt a fiatal nemzedék is. Balogh Edgár elképzelése, hogy a „búcsúzó" nemzedék méltón adja át a stafétabotot a következőnek. Beszélgetés közben előfordult a „Sarló-emigráció" kifejezés is. Valóban: a sarlósok többsége emigrációban él - Magyarországonf!?) A magam részéről egy kicsit idealizáltnak látom Balogh Edgár elképzelését. A találkozót össze lehet hozni, de hosszú távon semmi olyan hatást (változást) nem remélhetünk tőle a 77