Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 7-8. szám - Jász Attila: Sajátszótár

[Mn mi-olvasás]

Átsétálni szépen egy regény lapjairól az életbe. És vissza.

[Menedzsment stratégia]

Ma, mintha a művészet ott kezdődne, hogy minél több dolgot vállalj, minél reflek- táltabb helyen. Szerinted pedig, az igazi művészet ott kezdődik, hogy mit nem vállalsz el. Ettől több lehetsz, míg ellenkező (fenti) esetben erről szó sem lehet.

[Nemzetőrség]

Első, gyerekkorban rögzült gesztussal még a gombod után nyúlnál, ahogy az ajtó üvegében feltűnik fekete egyenruhás alakja, fehér kendője fölötti őszes borostával, hamiskás szemmel. Évekig támogatod a kapatos, bőbeszédű kéményseprőt, aki folyton csak aláíratni akarja a munkafüzetét, hogy elvégezte a munkát, s ígéri, jön majd tavasszal, s kipucolja a kéményeket. Tavasszal úgy látja, ősszel lenne itt az ideje, beszedi a díjat, aláíratja, hogy itt járt. Ez így megy évekig, sohasem józanul, még irigyled is a folytonos mámort, bohém természetét megkedveled, beszélgetsz vele néhány percet. Egészen addig, míg egyik télen a gyerekszobában nem lehet begyújtani, már semmilyen trükk nem segít, a cserépkályhás mester sem tudja, mi lehet, szétbontja a kályhát, összerakja, nézi a kéménylukat, megpiszkálja, mintha kövek, tégladarabok lennének benne, majd egyszerre csak leszakad az évtizedek óta felgyűlt korom a gyerekszobára, menthetetlenül belepve mindent. És hónapokig bujkálnak még a játékokon, mesekönyvek lapjai között az apró, eltávolíthatatlan koromszemcsék. Legközelebb aztán nem írod alá a kéményseprő által el nem végzett munka elvégzését igazoló rubrikát. A na mi újság kedves író úrból kellemetlen fráter leszel, aki majd megbánja, s valóban, a hatóság fenyegető levelekkel igyekszik sarokba szorítani benneteket, nem ismernek el semmit, büntetéssel fenyegetőznek. Eljött tehát az idő, kicsomagolod magad a múlandóságból, a szekrényből előveszed a nemzetőr egyenruhát, dohos meg poros egy kicsit, nem baj, gyerünk. Egyelőre védelmi pozícióra rendezkedsz be, de csak azért, jól átgondolhassam a támadás stratégiáját. A hazáról vaxa szó, nemcsak a magasban, a kémény tájékán, hanem itt lenn is, ahol finoman megülnek az apró koromszemcsék, hónapok múlva is, mint a guanó a költő versében. Mert haza csak ott van, ahol úgy érzed, meg kell védened a jogaidat. Indul tehát az egyszemélyes nemzetőr mozgalom, a kéményseprőt továbbra is radikálisan elhajtod, nem írsz alá többé semmilyen elvég- zetlen munka elvégzését igazoló passzust, telefont ragadsz, s nem hagyod magad, kitálalsz mindent, keményen képviseled a haza, a nemzet érdekeit, míg végre - hetek múlva - megszületik az első, igazán számottevő, mert dokumentált győzelem. Az egyenruhát leveszed, visszateszed a szekrénybe, nem túl mélyre süllyesztve, mert valahogy érzed, szükség lehet még rá a közeljövőben.

44