Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 6. szám - Lovász Andrea: Hogyan csábítsuk el a gyerekolvasót? (Darvasi László: Trapiti)
Lovász Andrea Hogyan csábítsuk el a gyerekolvasót? Darvasi László: Trapiti A küldés akár az is lehetne, milyen meseregényeket lehet még írni a Harry Potter után? Van-e létjogosultsága egy nem akciófilm-ritmusú és -cselekményű gyerekkönyvnek? Perspektívaváltással: Lehet-e, kell-e újraírni a klasszikus, kanonizált mesemondás szabályait? A Harry Potter-könyvek ugyanis újra feltámasztották a mesevilág-csodavilág-varázsvilág identifikáció érvényességét, a fantázia pedig ismét az archaikus, mitikus meselények, varázslatok, csodák birodalmába vezeti az olvasót. A legfrissebb akciófilmek kliséit is felvonultató Harry Potter-könyvek a legősibb mese, a mesemondás hagyományait is felelevenítik: a hősnek embert próbáló, életveszélyes feladatokkal kell megbirkóznia a (sokszor) kozmikus dimenziójú gonosz legyőzése érdekében. A mesemotívumok, meseszereplők rögzült funkciójukkal és környezetükben történő szerepeltetése (jelen kontextusban eltekintek a valóság - mesevilág egymás mellett/egymásban létezésének ábrázolási bravúrjától) végső soron a mesék, a csodák világában való hitet támasztja fel. A gyermekirodalomban jelen levő meseparódiák, mesedeformációk után a mesevilág tisztelete, komolyan vétele revelációként hathat nem csak a gyerekekre, de a tolkieni tündérvilágot áhító felnőttekre is. Rowling műveinek cezúraformáló ereje abban is rejlik, hogy hosszú hallgatás után mert a szerző olyan heroikus világról írni, amelyben a varázslóknak, boszorkányoknak és egyéb mesebeli lényeknek világfordító, létmeghatározó szerepük van, és nem szorulnak csupán kellék- vagy díszlet-szerepkörbe adott gyerektörténetben. A hazai irodalomban nem a Harry Potter „farvizein" eladott könyvek mennyisége az elgondolkodtató, hanem az a jelenség, hogy a Rowling-könyvek sikere hívta fel ismét a figyelmet a gyerekirodalmi művekre. (A gyermekirodalmi művek recepciótörténetében megfigyelhető egy hullámszerű, rapszo- dikus érdeklődés; a fel-fellángoló viták, ankétok után néhány évig, évtizedig teljes érdektelenség jellemzi a kritikai/kritikusi odafigyelést.) Lehetne általános érvényű választ keresni arra, miért most jelentkezik nálunk gyerekkönyvvel több ún. felnőtt-író, de a hipotetikus válaszok mindegyike mögött ott áll egy országhatárokon túlmutató, egyetemes, újra feltámadt igény a hagyományos mesemondásra, a mese, a fikció határainak újbóli kijelölésére, egyáltalán a világ(kép) rendbetételére. A mesék, mesemondás iránti szükséglet magyarázható akár a gyermekkor: az értékek megkérdőjelezhetetlensége iránti nosztalgiával. Szijj Ferenc Szuromberck királyfi (Jelenkor, 2001.), Darvasi László Trapiti avagy n Nagy Tfíkfözeléklmború (Magvető, 2002.), Háy János Alfabéta és a negyvennégy rabló - meseábécé (Osiris, 2002.) könyvei puszta meglétükkel egyfajta lelkendező hangnemet generálnak, ti. végre ismét (el)ismert írók is írnak/írtak a gyerekeknek (természetesen nem feledve a már klasszikusnak számító Lázár - Csukás - Janikovszky munkásságának elvitathatatlan pozícióját). Emellett a 2002-es év karácsonyára megjelenő Böszörményi Gyula: Gergő és az álomfogók (Magyar Könyvklub, 2002.), valamint Lugosi Viktória: Hümmögő (Nórán, 2002.) mesekönyvei kapcsán érezheti úgy a (kritikus) olvasó, hogy pozitív irányba mozdul el a holtpontról a magyar gyerekkönyvírás. Szijj és Darvasi mellett Böszörményi könyve olyan sajátságosán fantasztikus, nagyívű világot teremt, amely az egyetlen, első nagy magyar meseregény - ami egyébként még mindig hiányzik a magyar irodalomból - minősítést is megengedné. A Szuromberck királyfi nemcsak időbeli elsősége folytán mérvadó, de annak nyelvi és cselekményszintű intellektuális zsenialitása sokáig mérceként szolgál majd. Emellett a Trapiti szelíd, gyermeki dimenziójú mesevilága és a Gergő és az álomfogók burjánzóan gazdag, színpompás világszféráinak szimbolikus rendje, a magyar ősvallás és hitvilág elemeinek integrálásával határkövet jelentenek a magyar meseregények történetében. Darvasi Lászlónak tizenkettedik megjelent könyve a Trapiti. (A gyerekkönyvnek szánt mű befogadás-történetében talán nemcsak egyirányú folyamatról lesz szó, azaz nemcsak a Darvasi munkásságát már ismerők fogják elolvasni a Trapitit, hanem remélhetőleg az ezt elolvasó gyerekek szülei 88
