Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 6. szám - Kárpáti János: A „harmadik” mester: Szőllősy András
Frankl Péter, az ajánlás címzettje az Orkney Islanden rendezett St. Magnus fesztiválon mutatott be 1988-ban. Ebben a darabban Szőllősy a 19. századi nagy pianista-szerzők zongorakezelését is alkalmazza, a kortársi zene minden egyéb rafinériájával együtt. És 1997- ben ismét gyász inspirálta a komponálást: a gyermekkori barát, kiváló erdélyi orvos, Máthé Ákos halála nyújtott alkalmat arra, hogy Szőllősy András megírja újabb szomorú darabját Passacaglia Aclmtio Maliié, in memóriám címmel, szólógordonkára és Vonósnégyesre. Már maga a hangszerösszeállítás is szokatlan: nem brahmsi mintára készült kétcsellós kvintett, melyben a mély tónus dominál, hanem egy szólóhangszer és egy kamaraegyüttes szembeállítása. A Passacaglia címet az anyag és a szerkezet egyaránt indokolja, mert a 3/4-es metrum, a pontozott ritmika és a változatokban való előrehaladás mind-mind barokk asszociációkat kelt. Ugyanakkor erre a kompozícióra sem mondhatjuk, hogy afféle neobarokk stílusjáték. A barokk elemek ugyanis Stravinsky kései műveinek szellemében - áttételesen és átértelmezetten - kelnek életre, a Szőllősynél módszeresen alkalmazott szabad soros szerkesztés keretei között. Műveinek sorát vizsgálva az a benyomásunk támadhat, hogy Szőllősy András nem különösebben „termékeny" zeneszerző, hiszen egy-két különleges évtől eltekintve egy-egy évre egy-egy nagy kompozíció esik. Ha viszont egyéb, nem koncerttermekbe szánt munkáit is figyelembe vesszük, rendkívül tevékeny szerzőt ismerünk meg, aki 1954 és 1977 között nem kevesebb mint 31 filmhez, 17 színpadi darabhoz és 18 rádiójátékhoz komponált zenét. Míg e számok meglepően nagy mennyiségről tanúskodnak, és egyúttal Szőllősy vonzódásáról a drámai műfajokhoz, a minőséget a munkatársak neve is fémjelzi, hiszen a magyar írók és filmesek olyan jelentékeny mesterei számítottak folyamatos közreműködésére, mint Hegedűs Géza, Sára Sándor, Kosa Ferenc, Gaál István, a színházak pedig Vörösmarty-, Móricz-, Szophoklész-, Plautus-, Shakespeare- és Brecht-darabok előadásaihoz rendeltek zenét tőle. Az ilyesféle megrendeléseket Szőllősy mindig nagyon komoly feladatnak tekintette, mert az igényes megoldások keresésén túl kompozíciós tréninget is látott bennük. * * * Amikor 2002 februárjában Szőllősy 80. születésnapját ünnepeltük, nem gondoltuk, hogy a már több mint négy éve hallgató zeneszerző még újabb kompozícióval lepi meg közönségét. 2002 áprilisában azonban megszületett az Addio című, Kroó György emlékének ajánlott darab. Az Addio partitúrája a szólóhegedű mellé vonós kamaraegyüttest (négy hegedűt, két brácsát, két csellót és nagybőgőt) társít. A Rádió 6-os stúdiójában, májusban bemutatott kompozícióról Farkas Zoltán tartott elemző előadást a földvári „Omaggio" konferenciáján. Érdemes idézni belőle hosszabban is, mert plasztikusan mutatja be azt a komplex viszonyt, amely Szőllősy kortársi - szeriális - technikáját a zenetörténet legnagyobb hagyományaihoz kapcsolja. „A kompozíció egyharmadánál járunk, s az első nagy megtorpanáshoz, a gyászbeszéd első nagy kettőspontjához érkeztünk, amely után - hacsak nem csalnak a hallgatói várakozások - a mű legfontosabb állításának kell következnie. S a hegedűk üveghangjainak hátterében egy Bach-emlék bontakozik ki. A két brácsa és az első cselló szólamainak polifóniája egy háromszólamú invenció vagy inkább korálfeldol- gozás szerkesztésmódjára emlékeztet...A cselló szólamában Bach egyik legismertebb Geistliches Lied]e bukkan fel: Komm, süsser Tod / komm, sel'ge Ruh! / Komm, führe mich in Friede! Az egyházi dalok közül azon kevesek egyikéről van szó, amelyeknek nemcsak a harmonizálása, hanem a dallama is Bach alkotása. Hogy az ars moriendi 18. századi üzenete mit jelent a kompozíció eme súlypontján, aligha kell tovább taglalnom. Annál érdekesebb viszont az a - többszörös fénytörésen, tonális átértelmezésen keresztül megszülető - harmóniavilág, amely a két ellenpontozó szólam és a bachi dallam találkozásából születik. A folyamatosan irizáló, »elhangolt« harmonizálás nyilván egyfajta zeneszerzői szemérem 86
