Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 6. szám - Kárpáti János: A „harmadik” mester: Szőllősy András
sők között volt nz új utak keresésében. Mögötte egy Prágában Hahónál végzett kurzus állt biztatásként, mögöttem a Petrassinál töltött esztendő." Még e felismerések birtokában is csaknem egy évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy Szőllősy mint zeneszerző megtalálja önmagát. Kritikusként és zenetudósként azonban épp ekkoriban jutott el a tetőpontra. Ha nagyobb publikációinak sorát áttekintjük, tisztán rajzolódik ki egy 1948-tól csaknem két évtizeden át követett kettős cél: szövegpublikációkkal és bibliográfiákkal szolgálni a magyar zene két nagy mesterének kultuszát. Az 1953- ban közreadott Kodály-jegyzék az első nagyszabású adatgyűjteménye a kodályi életműnek. A Bartók-filológiában még elévülhetetlenebb érdemek fűződnek Szőllősy nevéhez. 1948-ban jelent meg Bartók Béla válogatott zenei írásai című publikációja, melynek Utóhangja is különleges értékű: tömören és történeti perspektívában vázolja fel a magyar népdalkutatás előzményeit.2 Az út innen egyenesen vezetett az 1955-ös nagy Bartók-bibliográfiá- hoz és az 1956-ban megjelent teljes műjegyzékhez, mely nemcsak az eddigi bibliográfiák anyagát közli, hanem kronologikus sorba rendezi a zeneműveket is, az addig fellelhető források és adatok alapján.3 Ezzel megszületett Bartók műveinek az a könnyen kezelhető és számos nyelvre lefordított azonosító jegyzéke, amelyet „Sz" betű jelzéssel ma is világszerte használnak a hangversenyműsorokon és a CD-ken.4 A Válogatott írások második, 1956-os verziója után egy évtizeddel pedig megjelent az a vaskos kötet, amely Bartók Béla Összegyűjtött írásai I címmel a zeneszerző csaknem valamennyi írását közli.5 A Bartók-filo- lógia - s egyben a magyar zenei filológia - modellértékű klasszikusa ez a könyv, melyet bővíteni bizonyára lehet, de a koncepció tisztaságában, a szerkesztői gondban és pontosságban felülmúlni aligha. * * * Szőllősy András megújult és igazi zeneszerzői pályája az 1968 decemberében befejezett III. Concert óval indult el. A darabot a Liszt Ferenc Kamarazenekar fiatal művészei Sándor Frigyes vezényletével 1969. november 13-án mutatták be Bécsben. Gyors nemzetközi méretű sikert aratott: első helyezést ért el a rádiótársaságok 1970. évi nemzetközi Tribünjén Párizsban, és azt követően a világ számos rádiójában fel is csendült. A III. Concertót szerzője vonós kamaraegyüttesre írta; minden hangszer - kilenc hegedű, három mélyhegedű, három cselló és egy bőgő - önálló szólammal, önálló szerepet játszik benne. A mű mégsem kamarazene jellegű, minthogy a 16 különböző szólam kisebb-na- gyobb hangzástömbökbe áll össze, s a zene folyamatát e hangzástömbök változásai adják. A hangtérbeli mozgás (dallam) és az együtthangzás (akkord), valamint az időbeli szervezés (ritmus) és a színkezelés (hangszerelés) mellett jelentős szerep jut új dinamikai effektusoknak. Sajátos hatást keltenek a szólamok különböző idejű, élesen kiemelt belépései: nagyon rövid ff hang után hirtelen pp, majd szélesen elhúzott crescendo. Ez a dinamikai effektus sokszólamú hálózattá fejlesztve egészen sajátos viliódzó hatást kelt. Aligha adnánk azonban hiteles képet a 111. Concertoról, ha pusztán effektusait emelnénk ki. E kompozíció lényegi újdonsága ugyanis nem technikai jellegű, hanem a belülről fakadó őszinte lírában és megrázó szomorúságban, a zenei folyamatok - fejlesztések és hirtelen törések - lélektani logikájában mutatkozik meg. A mű „dramaturgiájának" hatásos eszköze a meglepetés is: a zárórészben egy fisz hangolású harang szólal meg, hogy szívbe markoló hangjával kísérje az epilógus nyolc ütemének csellón megszólaló zokogását. A III. Concertonak és Szőllősy valamennyi későbbi zenekari művének legfontosabb jellemzője, hogy a szerkezet tulajdonképpen nem immanens forma, hanem dramaturgia. Drámai logikán Szőllősy esetében persze nem szavakkal kifejezhető programot kell értenünk. A zenei folyamat drámai formálásának lényegét ügy lehetne megfogalmazni, hogy - a hagyományos tematikus vagy variatív szerkesztés helyett - főképp a növelés vagy a csökkentés, a széthúzás vagy megszakítás eszközeivel dolgozik. A növelés-csökkentés 83
