Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 6. szám - Buda Ferenc: Vadludak (vers)
Buda Ferenc Vadludak Pintér Lajosnak, aki a madarakat - már 50 éve - szintúgy szereti. Húznak fenn a vadludak: hallom ékes hangjukat, látom víg csapatjukat. Elvonulnak dél felé, sík víz s tiszta rét felé. Állok alkonyég alatt. Zengve száll az ékalak. Hallgatom, számolgatom: éppen hetvenhét darab. Vérbe fúl az alkonyat. Merre húztok, vadlibák? Merre vár a nagyvilág? Rézvörös a láthatár. Szárnyuk egy ütemre jár - száll a hetvenhét madár. Vadludak, hej, vadludak, vannak ott fenn jó utak? S majd leszállni lesz-e még tiszta víz meg tiszta rét? Lendül a szél, meglegyint. fő egy új csapat megint, hangjuk homlokomra hull, szállnak láthatatlanul, megszámlálhatatlanul, szállnak, mint a gondolat, mint sikongó verssorok, zeng a nyers madártorok. Elsötétül fenn az ég, mély az alkony, tintakék. Még utánuk intenék, ám kialszik mind a fény. Vadludak, hej, lesz remény? Vár-e rátok tiszta rét? Szálltok ide vissza még? Harmatot ereszt az ég.
